"Mi átszenvedjük az Úr szenvedését; megszáll a részvét ihlete. Fölszítjuk szánakozó szeretetünket imádandó egyénisége iránt. Ez isteni ember szeretett és így szeretett. Lélek, mely úgy szárnyalt, úgy emelkedett, majd megint leereszkedett. Ó hogy felejthetnélek el lelkem atyja, barátja, őrangyala, megváltója! - Szívet kell fektetnem vallásosságomba; szív által van hit, meggyőződés, eszményiség, erő. - Szívhiány miatt nincs érzékünk Jézus gondolatai, érzelmei, parancsai iránt s míg az nincs, addig ezek árnyak. Tehát nem kételkedni, nem félni, hanem szeretni részvéttel, viszonzással, áldozattal, barátsággal."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése