2013. szept. 16.

Végzet - tanmese

Végzet Egy hatalmas és fontos hadjárat során az egyik japán tábornok, Nobunga elhatározta, hogy támadást indít, annak ellenére, hogy az ellenség jókora túlerőben volt. Bízott a győzelemben, ám az emberei szíve kétellyel volt tele. Már egészen közel jártak az ellenség táborához, amikor egy Sintó-szentélyhez érkeztek. A tábornok együtt imádkozott az embereivel, majd elővett egy érmét, s így szólt: - Most feldobom a levegőbe ezt az érmét. Ha fej, akkor győzünk. Ha írás, veszítünk. Látni fogjuk, mi lesz a sorsunk. Feldobta a levegőbe az érmét, és feszülten figyelt. - Fej! - kiáltott fel diadalmasan. A katonák látták ezt, és elpárolgott minden kételyük, szívük bizakodással telt meg. Rátámadtak az ellenségre, és győztek. A csata után az egyik alvezér odalépett a tábornokhoz. - A sors akarta így. A végzetét senki sem változtathatja meg. - Így igaz - felelte a tábornok, majd mosolyogva odatartotta az alvezér elé az érmét, amelynek mindkét oldalán fej volt látható.

Nincsenek megjegyzések: