Dán 6,12-28Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre,
amint imádkozott és Istenéhez könyörgött. Erre elmentek, és kérdést
intéztek a királyhoz a parancs felől: ,,Király! Vajon nem rendelted-e
el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy
emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok
vermébe?’’ Azt felelte nekik a király: ,,Úgy van a dolog, a médek és a
perzsák megszeghetetlen törvénye szerint.’’ Ekkor ők feleltek, és azt
mondták a királynak: ,,A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik
törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor
elimádkozza a maga imádságát.’’ Mikor a király ezt meghallotta, nagyon
elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen
napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse. Ám azok a férfiak
megértették a királyt és azt mondták neki: ,,Tudd meg, király, hogy a
médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a
király kiad, megváltoztatni nem szabad.’’ Erre a király kiadta a
parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt
mondta akkor a király Dánielnek: ,,A te Istened, akit te mindenkor
tisztelsz, szabadítson meg téged!’’ Aztán hoztak egy követ, rátették a
verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek
gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen. A király aztán
hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az
étkeket, de még az álom is elkerülte őt. Hajnalhasadtával aztán felkelt
a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment. Mikor a verem
közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: ,,Dániel, az
élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz,
meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?’’ Azt felelte erre
Dániel a királynak: ,,Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte
angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem,
mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!’’
Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt
a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem
találtak rajta, mert bízott az ő Istenében. A király parancsára azonban
elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket
magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és
feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris
megragadták őket, és összetörték minden csontjukat. Ekkor Dáriusz
király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön
lakik: ,,Békességtek bőségben legyen! Elrendeltem, hogy egész
birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, Mert ő
az élő Isten, és örökké az marad; az Ő országának nem lesz vége, és
hatalma örökké tart. Ő megment és megszabadít, jeleket és csodákat
művel az égen és a földön; Ő, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok
verméből.’’
amint imádkozott és Istenéhez könyörgött. Erre elmentek, és kérdést
intéztek a királyhoz a parancs felől: ,,Király! Vajon nem rendelted-e
el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy
emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok
vermébe?’’ Azt felelte nekik a király: ,,Úgy van a dolog, a médek és a
perzsák megszeghetetlen törvénye szerint.’’ Ekkor ők feleltek, és azt
mondták a királynak: ,,A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik
törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor
elimádkozza a maga imádságát.’’ Mikor a király ezt meghallotta, nagyon
elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen
napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse. Ám azok a férfiak
megértették a királyt és azt mondták neki: ,,Tudd meg, király, hogy a
médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a
király kiad, megváltoztatni nem szabad.’’ Erre a király kiadta a
parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt
mondta akkor a király Dánielnek: ,,A te Istened, akit te mindenkor
tisztelsz, szabadítson meg téged!’’ Aztán hoztak egy követ, rátették a
verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek
gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen. A király aztán
hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az
étkeket, de még az álom is elkerülte őt. Hajnalhasadtával aztán felkelt
a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment. Mikor a verem
közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: ,,Dániel, az
élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz,
meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?’’ Azt felelte erre
Dániel a királynak: ,,Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte
angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem,
mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!’’
Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt
a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem
találtak rajta, mert bízott az ő Istenében. A király parancsára azonban
elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket
magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és
feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris
megragadták őket, és összetörték minden csontjukat. Ekkor Dáriusz
király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön
lakik: ,,Békességtek bőségben legyen! Elrendeltem, hogy egész
birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, Mert ő
az élő Isten, és örökké az marad; az Ő országának nem lesz vége, és
hatalma örökké tart. Ő megment és megszabadít, jeleket és csodákat
művel az égen és a földön; Ő, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok
verméből.’’
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése