2020. jan. 17.

Egyetlen cél, egyetlen ok, amiért élünk.

„Azt hiszem, a legsúlyosabb korprobléma ez: a mai ember egész különleges módon feledkezik meg az Istenről. Nem azt mondom, hogy nem esik szó Istenről, sem azt, hogy ne jelennék meg róla számos bölcseleti és teológiai könyv. De azt hiszem, igen kevés ember vet számot azzal, hogy nem Isten van őérte, hanem ő van az Istenért. Igaz: napjaink teológiai vitáiban én is mindig az „antropocentrikus” irányzatot képviselem a teológusok között. De olyan értelemben, hogy mindig azt hangsúlyozom: Isten a legfontosabb. Mi azért vagyunk, hogy szeressük őt. Azért vagyunk, hogy saját magunkról is megfeledkezve imádjuk, érte éljünk, merüljünk el Isten felfoghatatlan végtelenségében. Nem vitás: egy teológusnak az a kötelessége, hogy megmondja: az embernek Isten felé kell irányítani életét. El kell feledkeznünk önmagunkról – Istenért."

Rahner
(https://ujember.hu/nagy-teologus-szereny-kuzdelme/)

Nincsenek megjegyzések: