A LÉLEK AZ, MI GAZDAGGÁ TESZ. Ez a számüzetésbe is elkisér és a legzordabb pusztaságban, ha feltalálta azt, mi a test fentartására kell, saját javaival bővölködik és él. A pénz nem tartozik a lélekre, épúgy nem, mint a halhatatlan istenekre mindazok, a mikre a tudatlan és öntestökön felettébb csüggő elmék feltekintenek. Drága kövek, arany-ezüst s nagy csiszolt kerek asztalok, csak földi terhek, melyeket nem szerethet az igaz és saját természetére gondoló lélek. Könnyü az és erélyes és néha szabadjára bocsátva, a legmagasabban szökellő. Olykor, a mennyire a tagok késedelme s az őt körülvevő súlyos burok engedi, gyors és röpke gondolattal az isteni dolgokat vizsgálja. És azért soha nem is számüzhető; szabad; istenekkel rokon; minden vidékhez, minden időkorhoz alkalmazott. Mert gondolatja az egész mennyet körüljárja, s az egész mult és jövő időbe behatol. Ez a kicsi test, a lélek őre és bilincse, ide-oda hányattatik: abban nyugtalankodnak a fájdalmak, abban a gyötrelmek, abban a betegségek: MAGA A LÉLEK PEDIG SZENT ÉS ÖRÖKKÉ VALÓ, MELYRE KEZET VETNI NEM LEHET.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése