A hazugság, az a "szó" és a "valóság" szétválasztása. Legyen az gondolatbeli, érzelembeli és cselekedetbeli. És ezt mindig valami ok miatt tesszük, de a legfőbb oka az, hogy nem hisszük el a valóságot, és azt hisszük, hogy majd szóban egy kicsit javítunk rajta.
Szétválasztjuk a virtuálisat és az aktuálisat.Szétválasztjuk a lehetségest és a szükségest.
Sőt szétválasztjuk a "magunkat" és a "másikat"...
...és ekkor szétesik a gondolkodás, érzelem, beszéd és cselekedet (mint a személyiség négy fő alkotója), ami extrém esetben dezintegrációhoz vezethet...
A hazugsággal nem az a baj, hogy "hamarabb elkapnak, mint a sánta kutyát",
és akkor szégyenkezünk...
Hanem a lét rontásnak és a lét hazugságnak az alapeleme az, hogy elkezdünk magunknak hazudni.
A legelső és legnagyobb hazugság az a "külön egoitás", "külön önkép" legyártása. (az önképé, amely radikálisan különbözik a saját Önvalónk tapasztalatától) A lét hazugság sohasem úgy jön létre,
hogy az ember úgy szándékosan eltagadja az igazságot, hanem szokásból.
A magunkkal hozott karmából és a környezetből egyszerre. És ezért olyan nagy munka visszatérni ahhoz az igazsághoz, ami nem köthető a szavakhoz... Ami egyszerű és tiszta, és megnyilvánul ebben a pillanatban.
A hazugság megállítása legelőször belül,
a magunknak való hazugság megállítása, és ennek a legalapvetőbb mozdulata az,
hogy szűnj meg állandó önképeket, önminősítéseket és egyebeket gyártani...
mert ha beléd mar, akkor sem igaz, ha bele halsz, akkor sem igaz...
Mit látsz ebben a pillanatban? Mit hallasz ebben a pillanatban? Mit csinálsz ebben a pillanatban? Ez az igazság. Amit magadról gondolsz az nem...
... ha megszűnünk önképet gyártani, akkor tudunk az Önvalónkhoz visszatérni.
Csong An Szunim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése