Hajnalodik. Rózsás aranyban égnek
A méltóságos messze tengerek.
És jel támad a nagy vizek felett.
Onnan, ahol a hajnal
ifjú csókja
Végiglehelt a tenger tükörén:
Valaki jön a vizeken felém.
Lépte alá a habok
elsimulnak
És úgy gügyögnek lábai körül,
Mint kisdedének anya ha örül.
Ismerem jól: a
Názáreti Jézus.
Jön, az ünneplő nagyságos vizen.
Minden titok a szemében pihen.
Jön és megáll és
felém nyújtja karját:
Nyújtsd a kezedet és gondolj nagyot.
Ne légy kishitű. Bízzál: én vagyok.
És én lelépek zord
kőtalpaimról,
- Sodorja lelkem omló fergeteg -
Megragadom a kinyújtott kezet.
Elindulok. A kezem a
kezében.
Ó emberek! Járok a Tengeren!
Testvéreim, járok a Tengeren!
Alattam zúg a mélység
messze titka,
De mosolyognak hajnali habok,
Jézus vezet: a mélység szólni fog.
Jézus vezet. Olyan
egyszerű minden.
Látok, látok: a mélység szólni fog,
És enyém lesz az örvénylő Titok.
Allelúja, enyém lesz a Titok!
Sík Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése