Ellenben, ó, mennyire más azoknak a szeretete, akik igazán szeretik az Urat, és ismerik a maguk természetét! Mennyire képtelenek magukat a nyugalomnak átengedni, ha tehetnek valamicskét oly irányban, hogy csak egyetlen egy lélek is előbbre haladjon és jobban megszeresse az Urat, vagy pedig alkalmuk van valakit megvigasztalni, vagy őt valami veszedelemből kimenteni! Ó mennyire terhére lenne az ilyen embernek ilyenkor a pihenés! Ha pedig nem képes valami tenni, legalább imáival ostromolja az Urat azon lelkek érdekében, amelyeknek pusztulása akkora fájdalmat okoz neki. Elmulasztja a lelki örömök élvezetét, de szerencséjének tartja ezt a veszteséget, mert hiszen ő nem a saját érdekeit hajhássza, hanem azt keresi, hogyan tehetné meg tökéletesebben Isten akaratát.
Avilai Szent Teréz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése