Meggyőződésem szerint egy napi alázatos önismeret, ha még annyi keserűségünkbe és szenvedésünkbe került is, nagyobb kegyelme az Úrnak, mint sok napi elmerülés a belső imában. Különben is, aki igazán szeret, az mindenütt szeret, s mindig Kedvesére gondol, Szomorú dolog volna, ha csupán csak a félreeső zugokban volna lehetséges a belső ima. Hiszen igaz, belátom, hogy nem imádkozhatom órák hosszat egyfolytában, de én jó Utam! - talán nincs értéke a Te szemeidben egy fájó szívből fakadó sóhajnak, mikor szívünk azért sajog, mert ebben a száműzetésben kell epednünk, s még csak arra sem engednek nekünk időt, hogy imádkozhassunk; hogy egyedül lehessünk és a Te társaságodat élvezhessük?!
Avilai Szent Teréz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése