Pável Márta katolikus
hittanár
Elkeserítő, amit láthatunk, hogy 10 év alatt a római katolikusok
száma 37,15 %-ról 27,5%-ra csökkent. Ki ezért a felelős?
Rögtön
az elképesztő és sajnálatos tények ismertetésével kezdeném.
Az
első ábra 2011-es felmérés!
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_népességének_vallási_megoszlása
A sorok a 2022-es népszámlálási eredmények alapján vannak rendezve.
Vallási megoszlás a 2022-es népszámlálás alapján
Római katolikus (27,5%)
Református (9,8%)
Evangélikus (1,8%)
Görögkatolikus (1,7%)
Nem válaszolt (40,1%)
Felekezeten kívüli (16,1%)
A felsoroltakon kívüli,
más felekezetű (4%)
A két
táblázat mindent elmond, nekem már csak a helyzet okain való gondolkodás, és a
kérdések felvetése marad.
Ezt a
tényt, okait korrekten nagyon nehéz megválaszolni egy rövid cikkben, de ha nem
szakember módjára, hanem józan paraszti ésszel gondolkodunk, akkor is tudhatjuk,
hogy a felelős nem egy személy.
Itt különböző
negatív dolgok összecsengése van. Nehéz megtalálni, hol lehet a törzsi ok, hogy
honnan kezdjem, mert ez olyan, mint egy ér, ami folyóvá duzzadt.
Az egyik
ok (lehet) a szülők vallástalanodása, ami már a gyerekekre is kihatott. A
szülőket kevésbé, vagy sehogyan sem nevelték hívővé - az utóbbi 50-70 évben -,
ennek oka az ő szüleiket ért atrocitások, agymosások, tiltások, amik a
kommunista időkből (is) származnak. Plusz, amikor divatba jött a liberalizmus,
a materializmus stb., akkor különböző istenellenes dolgokat sugalltak. Ennek
most érik be a hatása. De ez így nagyon egyszerű volna, nem csak erről van szó,
mert ez a dolgok közepe.
Lényegesebb
az egyházak silánysága, elistentelenedése, rossz példamutatása stb. Különösen
fáj nekem, hogy a katolikus egyházat is ide kell sorolnom. Nem szándékom most
felsorolni, mit nem és mit kellett volna, de nem teszik meg, viszont az
egyetlent, amit kellene az, hogy kizárólag Krisztust hirdessék, Istent
adják az életükkel is. Ezzel ellentétben szinte minden napra jut egy botrány,
most pl. azt lehet olvasni, hogy milyen bulit csinált a pap a plébánián, s egy
prostituált meghívottal mi lett... Mi ez, ha nem sátáni viselkedés?! Így kell
szétzúzni Isten egyházát, így kell elapasztani a hívőket. Ez több mint
gyomorforgató. Ha ezt megengedik maguknak - pedig tudhatták, hogy kiderül -, akkor
miről is beszélünk?
Magam
is nagyon sok negatív tapasztalattal vagyok az egyházban megéltek miatt.
Krisztus egyháza - az igazi ősegyháza - mellett kiállunk, mert Isten tettét
senki sem rombolhatja szét, mert az Úr nem hagyja, így más módon, új
formában/szerkezetben támaszt hívőket, akik tovább viszik a megváltás felé
vezető úton az embereket. Akár belátják, akár nem, akkor is tény maradt Krisztus
= Isten, mert Nélküle nem működhet az életünk, ez olyan lenne, mintha elzárnák
a tüdő elől a levegőt, és azzal a kevéssel fuldokolnának, ami benne maradt.
Márpedig a világ túlnyomó része fuldoklik! (Így pótcselekvéseket keres, ami
egyre lejjebb viszi őket.)
Sorban
haladva, most tekinthetünk a társadalom egészére, ahol szintén pozícióba
kerültek az istentelen elemek. Itt pl. a tanárok hibájáról is említést
teszek. Az iskolákban is nagyrészt (arányosan a lakossági vallásossági szinttel)
istentelen tanárok vannak, és a társadalom összetételének megfelelően olyan
ideológiával tanítanak, amit az uralkodó réteg elvár tőlük. Hittanárként látom,
hogy gyerekek úgy kerülnek ki az iskolából, hogy a nemzetről, nemzettudatról, Istenről,
hazaszeretetről semmi pozitívat nem kaptak, sőt abszolút negatívan állnak hozzá
a tanítványok is. Beléjük nevelték, hogy ez ósdi dolog, nem divat, stb. A
tanárok sem tették meg azt, ami megtartana egy népet. Az utóbbi 50 évben nem
volt kritérium, hogy olyan tanárokat neveljenek, akik erre is tanítanak, sőt...
az utcára viszik őket hőbörögni, gyalázkodni, trágárkodni.
Hittanítás,
hitátadás csődje.
A hitoktatók, hittanárok, papok stb. nagyon sokat tettek a hitetlenségért, a
szeretetlenségért, az Isten iránti hűség devalválásáért. Alig van köztük olyan,
akihez beadtam volna az unokáimat. Részemről nem engedtem volna meg, hogy az én
unokáimat rajtam kívül más tanítsa, mert ismerem a színvonalat, ismerem azt,
hogy törik össze az emberek hitét. (Pl. egyik tanítványom elment egy
szerzetesrendhez gimisnek, visszatért úgy, hogy elment a hite.) Lehet azt gondolni,
hogy beképzelt vagyok - és
tudom, már nem lehet megkérdezni Keszthelyi Ferenc püspök Úrtól, hogy mit
mondott. De ő azt mondta, amikor a Hitoktatási Bizottság feje volt, hogy az általa ismertek
közül a legjobb hittanár én vagyok -. Erre alapozva mertem azt gondolni, hogy
jól meg fogom tanítani őket. A szabad akarat működik, és lehet, hogy beléjük vertem
az Isten létét, de a világ, a hormonok, meg ki tudja még milyen hatás lesz
bármelyik tanítványnál, ami kiütheti, tehát ez sem százszázalékos siker. Mégis
ez jobb, mintha eleve rosszul tanítottuk volna. Sajnos sok szülő csak divatból,
vagy sznobságból íratja be gyerekét egyházi iskolába, ami vagy bejön, vagy nem.
Hogy
lehet rosszul tanítani a hittant, és hogyan kellene jól tenni? Számtalan módja
van. Rossz példamutatással, gyerekek / fiatalok nagyon érzékenyek a hazugságra,
rögtön lebuknak előttük, és már mennek is el. Fontos az őszinteség és
következetesség. Megfigyeltem, hogy ha 10 éves korukban mondtam valamit, azt 40
éves korukban is számonkérik (mivel a csoport maradéka kb. 35 éve van együtt...),
tehát ha beléjük vertünk valamit (s elhiszik), és utána, ha nem vagyunk
önmagunkhoz sem hűségesek, hanem váltogatjuk a nézeteinket, akkor ott vége van,
főleg a tinédzsereknél. Az őszinteség és korrektség nagyon-nagyon fontos a
gyerekeknek, a példamutatás és a farizeus mentes viselkedés. Több dolog van még
ezen kívül is (pl. jó pedagógiai stílus, humor, szeretet stb.) amivel meg lehet
fogni a gyerekeket/tinédzsereket, a legértelmesebbeket (belőlük lesz a legjobb
hivő!) Valós istenhittel és jó pedagógiai érzékkel bármit meg lehet értetni, Isten
igazságának meg lehet őket fogni.
Még -
de ez már a legdurvább – úgy is el lehet rontani a gyereket, hogy pl. hittanóra
helyett röplabdáznak, vagy kirándulnak, vagy gitározgatnak, tehát a könnyebbik
végét fogják meg. A többség meg sem meri tenni (vagy nem is képesek rá) - pedig
tapasztalatból tudom, a fiatalok erre vevők -, hogy ismertessék velük a földi
létünk okát, hogyan lehet üdvözülni, hogy lehet élő istenkapcsolatuk, mit kell
érte tenni, hogy kell élni, hogy be kell tartani az isteni parancsok
mindegyikét, nemcsak azt, ami tetszik stb. A fiatalokat lehet misztikussá is
nevelni - persze ekkor már sok „okoska” hitetlen, vagy farizeusi módon hívő szülő
minősít, retteg(??) és kiveszi a gyereket -, de a fiatalok fogékonyak rá, és
egészen magas szintű emberek lesznek. Igaz, hogy a papok egy része megvádolt
azzal, hogy elitet képzek. De ha az Isten lelke van mindenkiben, miért ne
ébreszteném fel, főleg, ha meg is tudom tenni? Rámutatni tetteink
következményére, ami felemel vagy lesüllyeszt, aminek következményei vannak. Bemutatni
mi az, hogyan tudom tenni, ami felemel. Meg kell változtatnom a felfogásomat
(mindezt meditáló gyakorlatokkal, példákkal illusztrálni), hogy nem lehetek a
világ, az anyag és a fogyasztás rabszolgája, hanem szabad vagyok, egy magas
szintű ember vagyok stb. Sajnos ezt az egyház nem ismeri el, nincs is
misztikusan képzett papsága. De az embereknél erre igény van, pont ezért alakul
ki annyi szekta, ezért alakul ki annyi ezoterikus és mindenféle csoport, amit
csak el lehet képzelni, mert az emberek keresnek, és fizetnek. Viszont ahol
fizetnek, ott nem lesznek szigorúak, nem Istent beszélik - Őt nem lehet pénzért
árulni... - , mi pedig szigorúak vagyunk, és azt akarjuk - akár tetszik, akár
nem -, amit Isten „mond”, akar! Persze ezzel sem sokkal gyarapíthatnánk a hívők
számát - csak a fényességét, pozitív milyenségét növelhetnénk - mert sok
piskóta ember van, akinek nem való a mélység, különböző okokra hivatkozva
elmegy, keres egy könnyebbet, de ez egy másik dolog.
A jelenlegi
pápa irányvonala sem segíti a keresztények számának növelését. Igaz, a
hitetleneknek, meg a liberálisoknak és a megtéveszthető keresztényeknek tetszik.
Persze, mert szerintem a tevékenysége kapcsán lebontódik az igaz
Krisztusban való hít! Krisztust sokszor nem is emlegetik, a Szűzanyát, szenteket
sem, a lisszaboni ifjúsági találkozó sokak véleménye szerint Krisztus nélkül
zajlott le a közelmúltban. Sok pap, meg egyházból élő világi azt mondja az állása
megtartása végett (vagy nem jut el a helyzet valós értékelése az agyáig), amit
a pápa akar. /A hierarchikus engedelmesség kötelező./ Ez – szerintem -
krisztusilag nem engedhető meg, mert amelyik pap félti az állását, és Isten
elárulása révén is ott akar maradni, ebbe sajnos megsüllyed. Viszont, ha ellenáll,
akkor meg az ország perifériáján kaphat helyet, vagy kiutálják..., nagyon nehéz
a helyzetük. Nagy reformok kellenének felűről lefelé, valóban önmagukat semmibe
véve, csakis Isten ügyét kellene szolgálni, és az embereket Isten felé terelni.
De nem ez megy! A kinyilatkoztatás tényét közölve olyan fogalmakat kéne
használni, amik nem unalmasak, olyan prédikációkat kéne tartani, amelyek
újszerűek, felrázóak, de mégsem fenyegetőek, és sokszor kell, hogy reményt is
adjon. Nem focimeccsekről, politikáról és fals teológiai képekről kéne
prédikálni, mert nagyon sok hiba van a prédikációkban, hanem mélyen megélni Istent.
Azt mondani, amit a Szentlélek sugall…, misztikusnak kéne lenni. Higgyék el, ha
valaki misztikus, nincs szüksége szexre, italra, kábítószerre, pótcselekvésekre,
mert ezzel mindent megkap, sőt! A nem megfelelő papokat el kell bocsátani, a
nőknek több lehetőséget adni, és szigorú követelményekkel kell előállni istenszeretet,
teológiai, tudásbéli, erkölcsi, emberi szinten, és misztikussági hajlamnak is
meg kellene lenni. Mindjárt más lenne a helyzet.
Nagyon
sok baj és hiányosság van, nagyon sok oka van ennek, hogy kevés keresztény,
kevés katolikus van.
Az okokat
még hosszasan sorolhatnám, de nem sok értelme van, ameddig megoldást nem mondok,
a megoldást pedig a fentiekben közölteken kívül /rengeteg más is lehet/ abban
látom, hogy csakis olyan hitoktatókat, hittanárokat, papokat kéne az emberek
közé engedni tanítani, akik valóban Istent tanítják, és tudnak tanítani,
vonzzák a gyerekeket. Pl. olyan pap prédikáljon, aki tud, ha nem tud, akkor
adja át egy tehetséges, teológiailag képzett akár civilnek/nőnek(!) is a lehetőséget.
Nem az a lényeg, ki teszi, hanem az, hogy Istenhez közelebb vigye az embereket,
akiket hitbélileg nem kinyírni kéne, hanem hívogatni.
Megoldásként
a papok magatartását is sokban meg kéne változtatni. Mégpedig úgy, hogy
„leereszkedik” a nép közé (sajnálatos, hogy ezt írni kell...), pl. ha egy papot,
hát még ha nem is az, hanem csak diakónus (már átvette a rettenetes stílust), meghívják
például egy magántemplomba, egy rendezvényre, s ötször hívták meg, és egyszer sem
ment el, akkor itt a vége, most már nem hívják. Magáért beszél, akar-e kapcsolatot,
valamit. Nem akar. Azt mondják, azt szajkózza, aki akar valamit, menjen oda. Miért
is? Tolják oda a templomot? Nem fogják, mert nem is akarják. Neki szolgálni
kellene, neki kellene menni az emberekhez, nem kinyomott pocakkal nézegetni,
jön-e valaki?
Ez
így nem működik, Isten összes szolgájának le kéne ereszkednie onnan, ahova fel
sem kellett volna mennie. Tehát az emberek közé kéne menni, kedvesen vonzóvá
tenni a hitünket a viselkedéssel, a példamutatással is. Nem ez megy, hanem megbotránkoztatnak
az életükkel, vagy szexuális ügyeikkel, vagy pökhendiségükkel. Mit képzel egy
Isten szolgája magáról?! Neki Istentől jóságot, szeretetet és megértést tükröző
emberének kéne lennie, világítania kellene a világban. Ekkor még az öregebb
embereket is meg tudná szólítani, meg a középkorúakat is, meg mindenkit, mert
az emberek ki vannak éhezve Istenre, mert az emberek nyomorultak. Az embereket
ez a nagy materialista megközelítés lelkileg is kisemmizetté tette, nézzék meg
a szemeiket, nézzék meg az elkeseredésüket, a sok öngyilkost stb. Nem mondom,
hogy nincs igazi jó pap. Van, csak nagyon kevés. Míg rossz példát mutató papok
vannak, és a média csak ezt sugallja, addig a fiatalok nem is akarnak papnak
menni, ki akarna ilyennek menni?
Végezetül,
a fejétől bűzlik a hal. Ferenc pápa nekem /és nagyon sok egyházinak sem/
nem elfogadható. Vannak megtévesztő szövegei, amit a néphez intéz - akinek a többsége
már teológiailag lebutított, nem is veszi észre a csúsztatásokat -, és sok
világi egyházi előadó, és rossz képességű pap is ebből él, ezért tud megélni
még mindig, s nem kell elmenniük kapálni.
Nem
vagyok egyedül a véleményemmel, azt gondolom, hogy Ferenc pápa életében,
beszédeiben Krisztus nem elég sokszor van jelen - sőt van, hogy nincs is... -,
Oltáriszentség tisztelete nekem hiányos, szentekről, szentségekről nem is
beszélve... Naphosszat sorolhatnám, hogy mi az, ami taszít. Úgy érzem, hogy ez
csak önmegvalósító politika, Isten ügyének árulása. Rendet kéne tenni, de ehhez
belülről való ösztönzés kellene, amihez Istenre hallgató vezetőnek kéne lenni,
de ilyen nincs benne. Ismétlem, szigorú isteni parancsok mentén meg kéne
szanálni a papságot, és ki kéne terjeszteni a nőkre is a szolgálat egy részét,
prédikáció, áldoztatás, temetés, stb. Fontos lenne minél több misztikust képezni
(tudom, ez kegyelem is, hogy ki az, de aki az, eddig azt sem engedték működni...),
és őket kellene az emberek közé tanításra, prédikációra engedni, megváltozna a
helyzet, megváltozna a világ. Tudom, a földi hatalmasságok pont ezt nem
akarnák, de gondoljuk végig, kiért van a hívő ember: Istenért vagy a világ
hatalmaskodóiért? Tudom, ha a földi viszonyokat nézem, hogy ez egy hiú ábránd,
de ha a csoportomban meg tudom tenni, menne másnak is.
Nem
tudom hány százalék lehet az idős hívők aránya, 30-50% biztos van. Halandó az
ember, ha ők elfogynak, akkor mi lesz, ki tartja el az egyházat? Ki tartja el a
papokat, ki tartja el az egészet, az iskolákat, a kórházakat, a szociális
otthonokat. Nemcsak az isteni megtestesülés, üdvösségre való hívás hirdetését
akadályozzák, hanem saját maguk alatt is égetik fel a talajt. Sürgősen, utolsó
utáni percben vagyunk, most kellene rendet tenni, de a pápa nem erre törekszik.
Pont az ellenkezőjére, felhígítani, összekeverni a vallásokat, világegyházat
létrehozni (feltételezem ők lennének a feje...) Ez egy szörnyű gondolat, olyan
lenne, mint a gyümölcsleves összeöntve a gulyáslevessel és kocsonyával, igaz,
leves mindegyik. Hányadék lenne, ez is, az is. Az ember sokféle, a vallása is
az, meg kell hagyni abban, ami őt tovább viszi. Úgy látom, az emberiség az
erkölcseiben, az egyház a fenti dolgaiban is túl megy a józan határon, remélem
Isten valahogy megsegít minket, és valaki segítséget küld/beavatkozik, mert ha
nem, pusztulni fogunk.
Avilai
Szt. Teréz, Alapítások könyve, XI fej. „A legkisebb
dolognak is mérhetetlen az értéke, ha Isten iránti szeretetből tesszük; nem
volna szabad még egy tekintetet sem vetnünk erre, vagy arra, nővéreim, hacsak
nem ebből az okból, s azért, hogy az Ő kedvében járjunk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése