Szellemünk tehát az örök bölcsességtől birtokolja princípiumát. Eszerint olyan módon létezik szellemileg, hogy léte jobban hasonlít a bölcsesség formájához, mint valami egyéb, nem szellemi természetű létező. Ennélfogva, amikor a bölcsesség kisugárzik egy szent életű ember lelkébe, avagy abban működik, az a lélek vággyal teli mozdulattal buzog föl. Aki ugyanis szellemi mozgással a bölcsességet keresi, az belülről megérintődve, valamint magáról megfeledkezve testi elragadtatást él át, s mintegy testén kívül kerülve éri el az előzetesen megízlelt édességet. Az összes érzéki valóság súlya sem képes őt visszatartani, amíg csak egyesül az őt vonzó bölcsességgel.
Nicolaus Cusanus
in: Túllépés 2024.augusztu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése