Minden olvasóm rendelkezik tehát belső érzékekkel, és bizonyos mértékig szüntelenül használja is őket, bár az ego szintjén ennek nincs tudatában. Mi viszont teljesen szabadon és tudatosan használjuk belső érzékeinket. Ha te is így tennél, ugyanolyan környezetet érzékelnél, mint amilyenben én létezem. Álca nélküli állapotot látnál, amelyben az események és a formák szabadok, nincsenek leragadva az idő kocsonyás közegében. Ezt a szobát például nemcsak viszonylag állandó bútorok együttesének látnád, hanem a fókuszt átállítva megpillanthatnád az egyes tárgyakat alkotó molekulák és más részecskék szakadatlan, végtelen táncát.
Megpillanthatnád a foszforeszkáló ragyogást, az elektromágneses "struktúra" auráját, amely magukat a molekulákat felépíti. Ha akarnád, olyan kicsire zsugoríthatnád tudatodat, hogy keresztülutazhatnál egyetlen molekulán, és a molekula saját világából kitekintve végignézhetnéd a szoba univerzumát, az egymással kölcsönhatásban álló, állandóan mozgó, csillagszerű alakzatok óriási galaxisait. És ezek a lehetőségek mind érvényes valóságot jelképeznek. A tiétek semmivel sem érvényesebb, mint a többi, viszont ez az egyetlen valóság, amelyet érzékelsz.
Jane Roberts: Seth könyve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése