Ezek a szubjektív nyílások, amelyeken keresztül a gondolatok látszólag eltűnnek, valójában pszichés görbületek, amelyek az általad ismert Ént összekapcsolják a létezés más dimenzióival – olyan valóságokkal, ahol a jelképek életre kelnek, és a gondolatok lehetőségeit nem vonja kétségbe senki.
Amikor álmodsz, kommunikáció zajlik e többi valóság és a tiéd között, és a rendszerek állandó kölcsönhatásban vannak. Ha találsz olyan pontot, ahol úgy érzed, véget ér a tudatod, vagy ahol cserbenhagy téged, akkor megtaláltad azt a pontot, ahová te magad felállítottad pszichológiai és lelki korlátaidat, és pontosan ezeket a helyeket kellene alaposabban földerítened. Különben úgy fogod érezni, mintha a tudatod mozdíthatatlanul be lenne börtönözve a koponyádba, és minden elveszett gondolatot, elfelejtett emléket legalábbis jelképesen úgy fogsz átélni, mint egy-egy kis halált. Márpedig nem ez a helyzet.
Jane Roberts: Seth könyve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése