„Egy
hang mondta álmomban: Az Út a Véges és a Végtelen között egy rés.”
Most, hogy közeledik halálom ideje – és ezt jó
tudni – sokkal gyönyörűbbnek látom az életet. Minden kedvesebb, minden szebb.
Ahogy az ember búcsúzik, úgy minden drágább lesz, az értékek egyre erősebben
előtérbe kerülnek. Ugyanakkor ez a búcsú nem szomorú, nem kétségbeejtő, hanem
van egyfajta szépsége. Meglep, hogy ennyivel mélyebben élem meg a természet szépségét.
Nagyon
szeretem a növényeket és az állatokat, s most, hogy minden mélyebben élőbbé
válik, nagy dolog az elköszönés. Zárt az időm, bár a mindenségnél több, s most
minden élesebb, ugyanakkor még ott van a tény: ahogy közeledik a csónak, úgy
távolodik a part. Úgy érzem, döntöttem a spirituális út mellett,
Polcz
Alaine
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése