Minden valamire való szent esetében elmondják, hogy már gyermekkorában… Nos, ez a megjegyzés Rúmí esetében is igaz, róla többek között azt jegyezték föl, hogy egyszer gyermek pajtásaival valami ház tetején játszott, s az egyik lurkó fölvetette a kihívó kérdést: át lehet-e ugrani egy másik tetőre? Rúmí erre azt válaszolta, hogy ekként ugrálni a kutyák és macskák dolga, szomorú volna, ha egy ember ezekhez akarna hasonlítani. „Ha ugrani akartok, inkább az ég felé ugorjunk!” – mondta, majd jó példával elöl járva felugrott a magasba. Olyannyira, hogy hirtelen el is tűnt a többiek szeme elől. Azok kiáltozni kezdtek, s egy pillanat múltán Rúmí ismét ott volt köztük a háztetőn. Testalkata és orcája színe roppant mód megváltozott, s elmondta a fiúknak, hogy amíg velük beszélt, zöld palástos lények csapata az égbe ragadta, és csoda égi dolgokat mutattak neki, de a kiáltások hallatán visszahozták.
Forrás: Kagylókürt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése