Plótinosz szerint az egyéni lélek quasi-része a Világléleknek (IV.3.8.5.), isteni dolog (V.1.3.1.), Istentől jön (II.1.4.17.), az istenek része (IV.8.7.6.). De a le-menetel, le-hajlás folyamata miatt az egyéni lélek könnyen távol kerülhet az Egytől, Istentől. Ami viszont elhagyja az Egyet, nem jobb, hanem rosszabb, ínségesebb Nála (V.3.15.7-12.), így kerülhet a transzcendentális lélek a test rabságába. „Az emberi lélek … teljesen benne van a testben, bajt és fáradságot szenved ott el, mivel ott szenvedések, vágyak, félelmek és több más baj között él. Ezért a test az ő számára bilincset és sírt jelent, a világ pedig börtönt és barlangot.” (IV.8.3.)
Kagylókürt

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése