Az ember a jó kedvéért cselekszik, az pedig a lélekben található, így az ember eljut a szemlélődésbe. Ekkor a lélek elcsöndesül, tovább nem keresgél, telítve van. A bölcs ember … útban van az egység és a nyugalom felé, nemcsak a világ dolgaival szemben, hanem saját magát tekintve is: számára minden odabent van.” (III.8.6.) A világtól való elvonatkoztatás, ez a „csukott szemmel járás” vezet arra a kiegyensúlyozott szintre, ahol a rossz sors sem csorbítja a megvalósult személy belső, lelki boldogságát, mert élete változatlan marad,
Forrás: Kagylókürt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése