Egy elesett orosz katona imája a II. világháborúból
Hallasz engem, Istenem?
Életemben még nem beszéltem így veled…
Még ma, ma meg akarom ezt neked köszönni.
Tudod, gyermekkoromtól kezdve azt mondták: nem létezel.
És én elhittem. Bolond voltam.
Teremtésed szépsége így sohasem tárult föl előttem.
Ma éjjel is igazat adok Neked a bennem felszakadt kráter mélyéből, amely fölött ott ragyog a csillagos ég.
Ámulva értem meg üzenetedet…
Nem tudom, Uram, vajon kinyújtod-e értem a kezed, mégis azt akarom mondani Neked, s Te bizonyára megérted:
Egy csoda az, hogy a látható pokol közepette a szívem könnyűnek tűnik és felismerlek Téged.
Mit is mondhatok? Csak azt, hogy boldog voltam, amikor felismertelek.
Nagyon jó Nálad lenni…
Forrás: Kagylókürt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése