Az emberek szinte vakok – a fizikai univerzum kevesebb mint 5%-át érzékelik.
A fizikai valóság nagy része szó szerint láthatatlan számunkra. Igen,
A valóságérzékelésünk egy keskeny ablak. Míg a világban látás és hang segítségével navigálunk, biológiai hardverünk csak egy apró töredékét rögzíti annak, ami valójában létezik. Az emberi szem egy vékony fénysávot érzékel 380 és 770 nanométer között, míg a fülünk süket mindenre, ami kívül esik a 20 Hz és 20 kHz közötti szűk tartományon. Ezáltal az ultraibolya fény, a rádióhullámok és az ultrahangos frekvenciák hatalmas spektruma teljesen észrevétlen marad körülöttünk. Még akkor is, ha a modern technológia, mint például az infravörös érzékelők, feltárják ezeket a rejtett rétegeket, nagyrészt tudatlanok maradunk a láthatatlan erők – például a testünkön másodpercenként áthaladó szellemszerű neutrínók milliárdjai – iránt, amelyek meghatározzák fizikai létezésünket.
Érzékelési korlátaink valódi mértéke még mélyebbé válik, ha a csillagok felé nézünk. Tudományos becslések szerint a kozmosz elképesztő 95 százaléka sötét anyagból és sötét energiából áll, olyan anyagokból, amelyek teljes mértékben meghaladják a jelenlegi közvetlen érzékelési vagy detektálási képességünket. Bár kifinomult eszközöket fejlesztettünk ki e szakadékok áthidalására, még mindig csak a felszínét kapargatjuk egy túlnyomórészt láthatatlan valóságnak. Ez a rejtett architektúra azt sugallja, hogy amit "valóságnak" nevezünk, az csupán a létezés apró szelete, amelynek érzékelésére evolúció útján jutottunk, így a fizikai világ túlnyomó része egy megfejtésre váró rejtély marad.
csermák János (fb)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése