De mi az, ami a zenéjéből annyira fontos számunkra? A hitét csodáljuk? Az is, akinek van hite, és az is, akinek nincs? Vagy páratlan tehetségének látványát?
Bach hitében nem az rendít meg, hogy hitt Jézusban, hanem hogy műve tanúsága szerint valóban Jézus volt az, akiben hitt. Hiszen már a tehetség se vak energia, hanem fokozottan érzékeny látás. A valódi hit pedig még inkább az, s éppúgy visszafelé minősül, mint a tehetség. Gyümölcse vall visszafelé a tehetségről, s Istenünk, hitünk valódiságáról. képzelgés nem szül igaz művet, s képzelt Isten se gyümölcsöző hitet. Ugyanis sose hitünk táplálja hitünk tárgyát, se tehetségünk a valóságot. Hanem fordítva: hitünk tárgya táplálja hitünket, sőt tehetségünket is. Valójában nem Bach teremtőereje rendít meg hát, hanem az az erő, amelyik Bachnak a Teremtővel való mély szövetségéből árad.
...Ami a Máté-passióban elsősorban megragad hát: az Jézus jelenléte. Ö az, aki ebben a zenében elsősorban revelálódik, ami egyúttal Bach hitének és tehetségének is legfőbb ambíciója és dicsősége.
Új Ember, 1965. január 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése