2013. szept. 9.

Platón barlanghasonlata és Heidegger

Akit kiszabadítottak a barlangból és feljutott az igazság fényére, majd korábbi fogolytársai kiszabadítás céljából visszatér a homályba, azt nem fogadják szívesen. Azt mondanák neki, hogy egyoldalú, és bárhonnan érkezett is, szerintük teljesen egyoldalú álláspontja van; és valószínűleg, sőt bizonyosan rendelkeznek odalent a "tudás ún. szociológiájával", amelynek segítségével értésére adják, hogy úgynevezett világnézeti előfeltevésekkel dolgozik, ami természetesen nagyon is zavarja a közösen vélekedők közösségét a barlangban, és mint ilyen elutasítandó. Az igazi filozófus azonban, aki megpillantotta a fényt, nem sokat ad az efféle barlangi fecsegésre, hanem az arra érdemeseket megragadja, erősen megfogja, kiszakítja, és egy hosszú történetben megpróbálja kivezetni a barlangból.
A platoni filozófia olyan hatalmas erővel hatott rá (Heidegerre), hogy gyakran kétségek gyötrik, van-e még egyáltalán valami saját mondanivalója.
Minél erőteljesebben vetem bele magam saját munkámba, annál biztosabban kényszerülök minden egyes alkalommal visszatérni a görögök nagy kezdetéhez. Gyakran megingok, nem kellene-e felhagynom saját kísérleteimmel, és csak azon fáradoznom, hogy ezt a világot ne pusztán átvegyük, hanem felkavaró nagyságát és példáját magunk elé állítsuk.

Rüder Safranski:
Egy némethoni mester - Heidegger és kora

Nincsenek megjegyzések: