A lélek tehát természetes állapotában az Istenbe szerelmes és Ővele kíván egyesülni... Ha azután meggyűlöli idelenti gyalázatát, megtisztul az itteni dolgoktól, visszaindul atyjához, és akkor újra boldog...
A lélek igazi szerelme Ödafönt lakozik, Ő az, akivel igazán egyesülhet, aki látta, tudja, miről beszélek, tudja, hogy a lélek másik életet nyer, amikor Őfeléje közelít, és immár a közelében van, amikor részt kap Belőle, és ebben az állapotában felismeri, hogy többé már semmire sincsen szüksége, ekkor tehát láthatjuk önmagunkat is, amennyire szó lehet itt látásról...
aki látott, képes visszaemlékezni, hogy milyen volt ő maga akkor, amikor az Istenséggel egyesült, akkor most magában hordozza az Ő képmását.
Forrás: Plótinosz
A lélek igazi szerelme Ödafönt lakozik, Ő az, akivel igazán egyesülhet, aki látta, tudja, miről beszélek, tudja, hogy a lélek másik életet nyer, amikor Őfeléje közelít, és immár a közelében van, amikor részt kap Belőle, és ebben az állapotában felismeri, hogy többé már semmire sincsen szüksége, ekkor tehát láthatjuk önmagunkat is, amennyire szó lehet itt látásról...
aki látott, képes visszaemlékezni, hogy milyen volt ő maga akkor, amikor az Istenséggel egyesült, akkor most magában hordozza az Ő képmását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése