Mindazon tanításból, amely a Szent Evangéliumban írva van, és amit az értelmes lélek természetes fényében megismerünk, valódi vigaszt találunk minden szenvedésre.
Szent Ágoston mondja: Isten számára semmi nincsen távol vagy messze. Ha azt akarod, hogy számodra se legyen semmi távol vagy messze, akkor igazodj Istenhez, mert nála ezer esztendő annyi, mint a mai nap. …
Salamon azt mondja: "az igazat nem éri soha veszedelem" (Péld 12,21). …Az igazság nem okozhat neki fájdalmat, mert az igazság nem más, mint boldogság, öröm és gyönyör, továbbá ha az igazság az igaznak fájdalmat okozna, akkor saját magának okozná azt a fájdalmat.
Ezért hát az embernek igencsak szorgoskodnia kell, hogy magát önmagától és minden teremtménytől megfossza, és semmilyen más atyát ne ismerjen, csakis egyedül Istent, s akkor semmi nem képes fájdalmat okozni neki vagy elszomorítani: sem Isten, sem teremtmény, sem teremtett, sem teremtetlen dolog, és egész valója, élete, megismerése, tudása és szeretete Istenből és Istenben van, és maga az Isten.
… ha a jó és igaz embert külső kár éri, s ő változatlanul higgadt és békés marad szívében, akkor úgy van, amint mondtam: az igazat semmi nem szomorítja el abból, ami megtörténik vele. …
Szívem és szeretetem a teremtménynek tulajdonítja a jóságot, amely pedig Isten tulajdona. A teremtmény felé fordulok, amelytől természetszerűleg a vigasztalanság ered, s elfordulok Istentől, akitől mindenfajta vigasz származik. Hogyan lehet aztán csodálkozni azon, hogy bánat ér, és szomorú vagyok? Valóban, Isten és az egész világ sem képesek megvigasztalni azt az embert, aki a vigaszt a teremtményeknél keresi. Aki azonban a teremtményekben egyedül Istent és a teremtményeket egyedül Istenben szeretné, az igazi megfelelő és egyforma vigaszt találna mindenütt.
Szent Ágoston mondja: "Uram, nem akartalak elveszíteni, de kapzsiságomban Melletted a teremtményeket is birtokolni akartam. S ezért elvesztettelek, mert ellenedre van az, hogy Veled mint az igazsággal, hamisságot és a teremtmények csalását birtokoljam". Azt is mondja egy másik helyen, hogy túlságosan mohó az, akinek nem elegendő egyedül Isten, és megint egy más helyen azt mondja: "Hogyan is lehetne elég azoknak Isten teremtményekbeli adománya, akiknek maga Isten sem elég?" Egy jó embernek nem vigaszt, hanem fájdalmat kell hogy jelentsen mindaz, ami idegen Istentől, nem hasonló hozzá, és nem kizárólag maga az Isten. Mindenkor ezt kell mondania: az úristen az én vigaszom! Ha magadtól elutasítván valami másra utalsz engem, akkor adj egy másik Magadat, azért, hogy Tőled Hozzád menjek, mert nem akarok semmit, csakis Téged.
Az nem lehet jó ember, aki nem akarja azt, amit Isten minden esetben akar, mert lehetetlen, hogy Isten bármi mást akarna, mint a jót.
Egy jó embernek bíznia és hinnie kell Istenben, biztosnak lennie Benne a tekintetben, és olyan jónak ismernie Őt, hogy Isten, az ő jósága és szeretete képtelen megengedni, hogy az embert valamilyen baj vagy bánat érje, hacsak nem akarja ezáltal azt az embert nagyobb bajtól megmenteni, vagy már e földön erősebben megvigasztalni, vagy olyan valami jobbat ezáltal és ebből ne akarna kihozni, amiben Isten dicsősége teljesen és erősebben ne mutatkozna meg.
