Az imádság mibenléte

Az imádság nem más, mint egy baráti kapcsolat, gyakori megosztás és együttlét kettesben azzal, akiről tudjuk, hogy szeret minket. 

Avilai Szent Teréz

Teréz anyánk ünnepére

 

Bensőnkben van valami, ami összehasonlíthatatlanul értékesebb mindannál, amit látunk: a lélek.

Avilai Szent Teréz

Nagycsütörtök

... mivel az volt az egyetlen gondom – és most is az, hogy ha már oly sok az Úrnak az ellensége és oly kevés a jóbarátja, legalább az a kevés legyen igazán jó: elhatároztam, hogy megteszem azt a csekélységet, ami tőlem telik, tudniillik, hogy a legtökéletesebb módon követem az evangéliumi tanácsokat és ugyanígy megtartatom azokat e kolostor csekély számú lakóival is. Isten végtelen jóságába vetettem tehát bizalmamat, mert tudtam, hogy Ő sohasem hagyja el azokat, akik Érte mindent elhagynak. Mivel pedig társnőim olyan jók voltak, amilyeneknek leghőbb vágyaimban képzeltem őket: arra számítottam, hogy az ő erényeik mellett az én hibáim nem érvényesülnek majd s hogy így sikerül valami keveset az Úr kedvére tennem. Reméltem, hogy ha mindnyájan buzgón imádkozunk az Egyház védelmezőiért, a hitszónokokért és hittudósokért, akik az ő zászlaja alatt harcolnak: annyira-amennyire mégis csak segítségére leszünk ennek az én jó Uramnak. Hiszen annyira szorongatják Őt azok, akikkel akkora jót tett, hogy szinte úgy látszik, mintha újra keresztre akarnák feszíteni, s mintha igazán nem volna már számára hely, ahová lehajtsa fejét. 

Ó én Üdvözítőm! Mennyire sajog a szívem, ha erre gondolok! Hová jutottak a keresztények? 

Mindig azok sértegetnek Téged legjobban, akik legtöbbel tartoznak Neked! Akikkel legnagyobb jót tettél! Akiket kiválasztottál, hogy barátaid legyenek! Akiknek közepette élsz és akiknek a Szentségeket osztogatod! Hát még mindig nem elég nekik az a szenvedés, amit érettük elviseltél?! 

Igazán, én jó Uram, nem tesz nagy dolgot az, aki ilyen körülmények között elhagyja a világot. Ha az emberek oly kevésbe vesznek Téged, vajon mit várhatunk tőlük mi? Vagy talán arra számítsunk, hogy minket majd többre becsülnek? Talán mi nagyobb szolgálatot tettünk nekik s ezen az alapon várhatjuk el, hogy jóbarátaink maradjanak? Micsoda félszeg gondolkodás volna ez! Mit reménykedjünk mi ilyenekben! Mi, akiket az Úr jósága kimentett abból a dögvészes ragályból? Mert hiszen azok már az ördög karmai közt vannak! Kezük munkája keserves büntetést szerzett számukra, s élvezeteikkel az örök tüzet érdemelték meg. Hát csak rajta, csinálják! Habár az is igaz, hogy a szívem vérzik annyi lélek vesztének láttára! S ha legalább nem kellene azt látnom, hogy napról-napra többen vesznek el! 

Ó, Krisztusban kedves nővéreim, könyörögjetek velem együtt az Úrhoz ezért a kegyelemért! 

Mert hiszen ezért hozott itt össze benneteket; ez a ti hivatástok; ez kell, hogy legfőbb érdeketek.

Avilai Szent Teréz

Lélek

Hiszen lelke mindegyikünknek van, de mivel nem becsüljük meg úgy, amint Istennek képét és hasonmását illenék megbecsülni, nem is veszünk tudomást a nagy titkokról, amelyek benne foglaltatnak.

Avilai Szent Teréz

Teréz lelki Anyánk ünnepére

 

Avilai Szent Teréz: Tökéletesség útja

 

Solo Dios basta

Ha csak egy pillantást vetek is arra a képre, amelyet a lelkemben hordozok, teljesen meg tudom őrizni a szabadságomat. Akármit is lássak azóta idelent, az mind undorral tölt el, mihelyt összehasonlítom azzal a végtelen kedvességgel, amelyet az én jó Uramon láttam. Nincs tudomány, nincs kellemes benyomás, amelyet én azóta becsülni tudnék, ha egybevetem vele azt a boldogságot, amelyet annak az isteni szájnak egyetlen szava - hát még annyi - szerez nekem. S hacsak az Úr, bűneim büntetéseül, meg nem engedi, hogy ez az emlék elmosódjék bennem, biztosra veszem, hogy engem soha többé nem lesz képes senki sem igazán lekötni; egy röpke visszagondolás az én jó Uramra, mindig elég lesz ahhoz, hogy a lelkem fölszabaduljon."

Avilai Nagy Szent Teréz

Forrás: fb, Lélekemelő szeminárium

Földi és égi barátság

Azt gondolhatná valaki, hogy a szeretet tekintetében minálunk nem képzelhető túlzás; pedig bizony előfordul, s annyi bajt okozhat, hogy aki maga nem látta, el se hiszi. (…)

Ha arra szövetkeznek ketten, hogy jobban szolgálják Ő Szent Felségét, az egészen más: az ilyen szent barátságban nincs helye a szenvedélyes érzelmeknek, sőt ellenkezőleg minden arra szolgál, hogy az ember leküzdje egyéb szenvedélyeit is. Bárcsak minél több ilyen barátság volna értem a nagy kolostorokban; mert ebben a mi házunkban, ahol csak tizenhárman vagyunk s ahol többet nem is szabad felvenni, kell, hogy valamennyien egyenlő jó barátok legyenek, hogy mindnyájan egyenlően vonzódjanak egymáshoz s így szeressék és kölcsönösen támogassák egymást. Ezért is a mieink őrizkedjenek a különös barátkozástól, akármennyire ártatlan legyen is az egyébként.

Avilai Szent Teréz

Istent bántjuk meg bűneinkkel

 

A lelkem már régen belefáradt mindebbe, de bármennyire szeretett volna szabadulni, a rossz szokásoknak hatalma nem engedte megpihenni. Ekkor történt, hogy egy napon az oratóriumba lépve egy szentképet találtam ott; valami ünnepség készült a zárdában: arra kérték kölcsön, s egyelőre oda tették. Krisztus Urunkat ábrázolta, sebektől borított testtel, s olyan áhítatra gerjesztő volt, hogy a látása engem mélyen megrendített. Azt mutatta ugyanis, hogy mit szenvedett Ő miérettünk. Mikor elgondoltam, mily rosszul fizettem én azokért a sebekért, oly fájdalom fogott el, hogy azt hittem megreped a szívem. Odaborultam és sírva-zokogva könyörögtem neki, erősítsen meg már engem egyszer végre-valahára, hogy soha többet meg ne bántsam.

Igen buzgó tisztelője voltam a dicső Mária Magdolnának, és nagyon gyakran elmélkedtem megtéréséről, különösen amidőn a szentáldozáshoz járultam. Mivel ugyanis ilyenkor biztosan tudtam, hogy az Úr ott van a bensőmben, odaborultam lábaihoz, úgy gondolkozva, hogy most nem vetheti meg könnyeimet. Nem tudtam, mit beszélek, mert hiszen már az is sok volt az ő részéről, hogy megengedte ott könnyeznem, nekem, aki mindig oly egykettőre megfeledkeztem erről az érzelemről.Kértem tehát ezt a dicső szentet, hogy eszközöljön ki számomra bocsánatot.

Ezen alkalommal, az említett kép előtt, megtérésem úgy látszik komolyabb volt, mert már jobban kétségbe estem saját erőm felől, s egész bizalmamat Istenbe helyeztem. Úgy emlékszem, azt mondtam neki, hogy nem kelek föl onnét, amíg csak meg nem adja, amit Tőle kérek. Úgy látom, meghallgatta, mert attól kezdve sokat javultam.

Avilai Szent Teréz

(Önéletrajz 9. fej. 84-85. old.)

Tied vagyok

 

Tiéd vagyok;

érted születtem,

mit kívánsz tenni velem?

Fenséges Méltóság,

Örök Bölcsesség,

Jóság, amely elárad

lelkemben.

Isten, fenség, egyedüli Létező,

Irgalmasság,

Lásd, milyen hitvány az a lény,

aki ma

ezekkel a szavakkal hirdeti szeretetedet:

Mit kívánsz tőlem, Uram?

Tiéd vagyok,

mivel Te teremtettél,

Tiéd, mivel megváltottál,

Tiéd, mivel elviselsz,

Tiéd, mivel hívtál,

Tiéd, mivel vártál,

Tiéd, mivel nem vesztem el.

Mit kívánsz tőlem?

Avilai Szent Teréz

Teréz gyötrelmei

 

Szent Jeromosról nevezett Mária erre vonatkozólag a következőket jegyezte fel: „Ez az eset a szentanyának ugyancsak sok imájába került. Valamennyien tudtuk, hogy valahányszor ilyen bűnbe merült lelkek megmentéséről volt szó, mennyit kellett imádkoznia, s mily kegyetlen támadásokat kellett elviselnie a rossz szellemek részéről. Néha igazán a szívünk vérzett annak láttára, hogy ily szánalmas állapotba juttatják a testét; mert igaz ugyan, hogy a küzdelem lelkében folyt, de azért a külső ütésekből is bőven kijutott neki. Világosan látta, hogy mennyire dühöngnek az ördögök azért a sok jóért, amit ezekért a szegény lelkekért tesz. Hallotta dühös fenyegetéseiket, hogy így meg úgy fognak bosszút állni rajta. Ezt nekem utólag néha ő maga mondta el, s hozzátette, hogy mihelyt javulást, vagy haladást vesz észre egyik-másik ilyen lelken, mindjárt tudja előre, hogy mily drágán kell majd megfizetnie az árát. Ez pedig gyakran történt meg vele, mert kimondhatatlan volt benne a buzgóság a lelkek üdve érdekében.

 Avilai Szent Teréz

Avilai Szent Teréz születésnapjára

 

Talán nem is tudjátok igazában, hogy mit tesz az, szeretni; nem csodálnám, ha így állna a dolog. Az az egy bizonyos, hogy nem a szellemi örömökön fordul meg a szeretet nagysága, hanem azon a szilárd elhatározáson, hogy mindent, amit teszünk, Isten kedvéért tesszük s óvatosan kerülünk mindent, ami Őt megbánthatná. (...) Ezek a szeretet jelei.

Avilai Szent Teréz

Az Úr szeretete

Sokszor eszembe jut annak a szent nőnek, Mártának panasza. Azt hiszem ugyanis, hogy arra nem csak az ő nővérének viselkedése adott okot: sőt biztosra veszem, inkább azért szomorodott el, mert azt hitte, hogy Te, Uram, nem veszed észre, mennyit dolgozik érted, és nem óhajtod, hogy ő is veled maradjon. Valószínűleg azt gondolta, hogy Te nem szereted őt annyira, mint nővérét: ez fájt neki, nem pedig az, hogy egyedül kellett szolgálnia Neked, akit ő annyira szeretett.

Avilai Szent Teréz

Szeretet

Ami engem illet, a tökéletesség elérésében nem ismerek màs eszközt, mint a szeretetet.

Avilai Szent Teréz

Himnusz Avilai Szent Terézhez

Szent Teréz, az egyház doktora, a fény mestere, a szeretet szikrája, mutasd meg nekünk az utat, amin szerető lélekkel jártál keresve magadban az Urat. Házad fala a belső imádság, a belső várkastély, az erények utáni vágy szerény menedéke, olyan vár, mely gyémánt - áttetsző ragyogású. Hidegben és mezítláb lépkedtek egy új kor felé, esőben és hóban a szabadság szeretetében. Az írásaid, Teréz, melyeket térden állva készítettél, a szárnyaló és mennyei szavaid, azok a tűz lüktetése és az élő szeretet lángjai, olyan szavak, melyek egy univerzális éneket szülnek.

Fogadalom

 

Adja a mi Urunk, nővéreim, hogy mi valamennyien úgy éljünk, mint igaz leányai a Szűzanyának, s mindig híven teljesítsük fogadalmunkat, hogy  mi Urunk megadhassa nekünk azt a kegyelmet, amelyet megígért. Ámen. 

Avilai Szent Teréz

Nagyszombat

Midőn Urunknak úgy tetszik, hogy a lelket megörvendeztesse, világosan megmutatja neki szent emberségét. Vagy úgy, amilyen volt, midőn e világon élt, vagy pedig a feltámadás utáni állapotában.

Avilai Szent Teréz

Jézus testét sírba teszik (XIV. állomás)

 

„József egy sziklába vágott sírba, amelyben még senki sem feküdt, helyezte Jézus testét.” (Lk 23,53) Mivel most a lélek már nem keresi a maga élvezetét, hanem csakis az Úristennek akar kedvére tenni, abban telik öröme, ha némileg utánozhatja Krisztus Urunknak szenvedésekkel teli életét. Az almafán, amelyről itt szó van, a szent Keresztet értem, mert az Énekek énekének egy másik helyén azt olvassuk: „Az almafa alatt keltettelek föl téged.” (Gondolatok az Énekek énekéről, VII. fej. 386. o.)

forrás: karmelita.hu

Jézus testét leveszik a keresztről (XIII. állomás)

 

„Az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát, bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét… Pilátus Józsefnek ajándékozta a testet. Gyolcsot vásárolt, levette Jézust és begöngyölte a gyolcsba.” (Mk 15,43-46) Mennyire lehajtja ágait ez az isteni almafa, hogy a lélek végre valahára szakítson róla! Hogy megértse fenséges nagyságát és azt, hogy milyen sokszor és milyen végtelenül irgalmas volt vele szemben! Hogy lássa és élvezze a gyümölcsöt, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése árán termett, mert hiszen kimondhatatlan szeretetében saját drágalátos vérével öntözte a fát. (Gondolatok az Énekek énekéről, V. fej. 373. o.)

forrás: karmelita.hu