Megvilágosodás

 

Mester: A szenvedés az ellenállásból születik. Amikor az élet nem a vágyaid szerint alakul, vagy amikor ragaszkodsz ahhoz, ami mulandó, megjelenik a szenvedés. Nem maga az esemény, hanem az, hogy ragaszkodsz ahhoz, hogyan kellene lennie, az hozza a fájdalmat.

Kereső: Tehát azt mondod, hogy a szenvedés az én hibám?

Mester: Nem hibáról van szó, hanem félreértésről. Az elme azt hiszi, hogy irányíthatja az életet, hogy megőrizheti az örömöt, és elkerülheti a fájdalmat. De az élet folyamatosan változik. Az elme ellenállása ennek az igazságának a szenvedés gyökere.

Kereső: Ha a szenvedés az ellenállásból fakad, hogyan hagyhatom abba az ellenállást?

Mester: Úgy, hogy felismered: a szenvedés nem büntetés, hanem útmutató. A szenvedés megmutatja, mihez ragaszkodsz még, milyen területeken azonosulsz a hamis énnel.

Kereső: Mi az a hamis én?

Mester: A hamis én az, amit magadról hiszel—gondolatok, érzelmek és történetek összessége, amit az elméd hoz létre. Ez az én ragaszkodik az irányításhoz és a különállóság illúziójához, és ez az, ami felerősíti a szenvedést.

Kereső: Akkor szükséges a szenvedés a megvilágosodáshoz?

Mester: Nem szükséges, de a legtöbb ember számára ez a katalizátor. A szenvedés képes lerombolni az illúziókat. Rákényszerít, hogy szembenézz az elme és az azonosulásainak a korlátaival.

Kereső: De a szenvedés olyan elsöprő. Hogyan tekinthetem tanítónak, amikor annyira fájdalmas?

Mester: Kezdd azzal, hogy megfigyeled a fájdalmat, ahelyett, hogy megpróbálnál elmenekülni előle. Figyeld meg, hogyan keletkezik, hogyan mozog benned. Ne bélyegezd „jónak” vagy „rossznak.” Egyszerűen csak légy tanúja. Ebben a tanúságban felfedezel egy csendes teret—egy részedet, amely érintetlen marad a szenvedéstől.

Frank M. Wanderer: Megvilágosodás

Felismerés

Ahogy a Mester öregedett és gyöngült, a tanítványok annál inkább könyörögtek neki, hogy ne haljon meg. Ő azonban így szólt:

- Hogyan is látnátok, ha nem mennék el?

- Mi az, amit nem látunk, amíg velünk vagy? - kérdezték.

De a Mester nem válaszolt. Amikor a halála már a küszöbön állt, a tanítványok újból megkérdezték:

- Mi az, amit majd meglátunk, miután meghaltál?

Kis hunyorítással a szemében válaszolt a Mester:

- Én csak annyit tettem, hogy ültem a folyóparton, s osztogattam a folyóvizet. Miután meghalok, remélem, észreveszitek a folyót is.

Anthony de Mello

Rúmi története

Rúmí terjedelmes kézirataiból olvasott fel a körötte lévőknek, tanította őket. Egyszerre felbukkant egy szokatlan külsejű, idegen aszkéta, aki tisztelettudó érdeklődést mutatott a tanító iránt, s a könyvre mutatva megkérdezte:

– Mi ez?

Elnézően megmosolyogva az idegenről sütő tudatlanságot Rúmí csak annyit mondott:

– Olyasmi, amit te nem értesz…

Erre az aszkéta kiragadta kezéből a kéziratos lapokat, s mindenki legnagyobb megdöbbenésére a kútba hajította azokat. A növendékek ugrottak, hogy mentsék, ami menthető, míg a mester csak állt, lesújtva. Nagy nehezen kiszedegették a lapokat a kút mélyéről, de egyre növekvő ámulattal látták, hogy a lapok sértetlenek maradtak, szárazon kerültek ki a kút mélyéről. Rumi elképedve kérdezte:

– Mi ez?

Mire az aszkéta csak annyit válaszolt:

– Olyasmi, amit te nem értesz…

Forrás: kagylokurt.hu, Rúmi

Igazságkeresés

Egy fiatalembert megszállt az Igazság keresésének a gondolata, ezért elhagyta családját és barátait, elindult az Igazság keresésére. Keresztülutazott sok országon, átszelt sok óceánt, rengeteg hegyet megmászott, és mindent összevetve sok nehézség és szenvedés érte.

Egy nap ráébredt, hogy már hetvenöt éves, és még mindig nem találta meg a keresett Igazságot. Szomorúan elhatározta hát, hogy felhagy a kereséssel, és hazamegy.

Hónapokba telt, mire szülővárosába ért, hiszen már idős volt. Amikor hazaért, kinyitotta a ház kapuját - és ott találta az Igazságot, aki türelmesen várt rá annyi éven keresztül.

Anthony de Mello: A szív ébredése

Nem hely, hanem állapot

A lelki keresés távolság nélküli utazás. Elindulsz a pillanatnyi helyedtől oda, ahol mindig is voltál. A tudatlanságtól a felébredésig, mert csak annyi történik, hogy életedben először megpillantod, amit egész életedben láttál.

Ki hallott már arról az ösvényről, ami önmagadhoz vezet, vagy arról a módszerről, amely azzá tesz, ami mindig is voltál? A lelkiség, végső soron, nem más, mint hogy azzá. válsz, ami valójában vagy.

Anthony de Mello: A szív ébredése

Hermann Hesse: Sziddhárta

 

Szúfi bölcsességek (2)

 

 

Csak azok értik Gábriel szózatát, akiknek Isten az útitársa. Gyere, csodáld te is az elme által sohasem hallott szavakat! Pillantsd meg az elme által sohasem látott arcokat! Az elme rengeteget küszködik és erőlködik, mégsem leli a bölcsek békességéhez elvezető utat. Ezt csak a megvilágosodottak ismerik, s ők a madarak nyelvén mondják el.

 

Kajguszuz Abdál: Bolondok könyve

A külsőségek nem juttatnak el a célhoz

 

Kérdező: Megtapasztalhatjuk-e a megvilágosodást pusztán beavatások által? 'Átjöhet' csak a rezgések által?

Válasz: A karmát mi teremtjük és mi is vesztjük el...

Az éneklés, a rezdülés, a szertartás, a beavatás (aminek nevezed). Ez segíthet. De csak segíthet...

Buddha világosan megmondta, hogy pusztán szertartásokkal, énekléssel nem tudod elérni a megvilágosodást, mert mindegyik kívülre irányul. Még vársz valamit "kívülről"...

 

Csong An Szunim - az Eredeti Fény Zen Templom apátja

 

Az igazi Nap

Oltsd ki lámpád, ha felkélt már a Nap!

Baha'u'llah
 

Párbeszéd Istennel

 

 

-         ⁀Szia Isten!

-         ⁀ Szia!

-         ⁀ Darabokra hullottam. Össze tudnál újra rakni?

-         ⁀ Inkább nem.

-         ⁀ Miért?

-         ⁀ Mert te nem egy kirakós játék vagy.

-        ⁀  És mi legyen az életem szétesett darabkáival?

-          ⁀Hagyd ott őket, okkal váltak le rólad! Ne foglalkozz velük egy ideig, aztán döntsd el, szükséged van-e még bármelyikre is…

-          ⁀Nem értesz! Én összetörtem!

-        ⁀  Nem, te nem értesz engem. Te most éppen túllépsz, fejlődsz. Amit most érzel, az a növekedés fájdalma. Megszabadulsz a hátráltató dolgoktól és emberektől. Nem szétesel, hanem helyedre kerülsz. Nyugodj meg! Vegyél egy mély lélegzetet, és engedd, hogy leváljanak rólad a téged már nem szolgáló részek. Ne ragaszkodj többé ezekhez. Engedd, leégni, eltűnni!

-          ⁀Ha elengedem ezeket, mi marad nekem?

-          ⁀Csak a legjobb darabok…

-          ⁀Félek változni.

-         ⁀ Folyamatosan ezt mondom. NEM VÁLTOZOL, HANEM VALAKIVÉ VÁLSZ!

-          ⁀Válok? Kivé?

-         ⁀ Azzá válsz, akivé teremtettelek. A fény, a szeretet, a remény, a bátorság, az öröm, az irgalmasság, a kegyelem és az együttérzés emberévé. Sokkal többet adtam neked, mint azok a sekély részek, amikkel azonosítod magad, és amikhez annyi kapzsisággal és félelemmel ragaszkodsz. Hagyd ezeket lehullani. Én szeretlek téged! Ne változz! Legyél! Legyél az, akinek teremtettelek. Addig fogom ezt mondani neked, amíg nem emlékszel rá.

-          ⁀Akkor van egy másik rész?

-         ⁀ Igen, legyen az ilyen.

-          ⁀Tehát nem vagyok törött?

-         ⁀ Nem, de megtörted a sötétséget, akár a hajnal fénye az éjszakát. Ez egy új nap. Válj azzá, akinek teremtettelek.

(fb)

Lássatok tisztán, ne csapjátok be magatok.

A megváltásról: a megváltás az, hogy a FÉNY lejött a sötétségbe, és nagy fényesség támadt a világban, hogy az eltévedt lelkek odamenjenek, és kövessék Őt. Aki követi, az megszabadul, mert Ő azért jött, hogy mindenkit kiszabadítson önnönmaga rabságából, mely rabság a világba veti a lelket. Mert csak aki elveszíti önmagát ISTEN-ért, az képes belesemmisülni a végtelen ISTEN-be. Szabadság pedig nem létezik rajta kívül, csak Őbenne.

Bölcsesség

Aki a tiszta lélek lényegét megértette, mit számít annak a nyelvtan és a szótár? …Annak, aki a megvilágosodást eléri, éjszakája a Kinyilatkoztatás éjjele, nappala ünnepnap. Aki ide elér, ha képmutató volt, bölcs lesz. …..

A szeretet

II. Nagy dolog a szeretet,
minden jónál nagyobb,
egymaga könnyűvé tesz minden terhet,
méltósággal visel minden méltatlanságot.


Mert a terhet nem érzi tehernek,
minden keserűt édessé, jóízűvé tesz.
Jézus nagylelkű szeretete nagy vállalkozások
véghezvitelére sarkall,
arra biztat, hogy mindig tökéletesebbre
vágyakozzunk.
A szeretet fölfelé igyekszik,
nem akar semmi alantasba bonyolódni.
A szeretet szabad akar lenni,
el akar szakadni minden világias vonzalomtól,
hogy belső látását semmi se homályosítsa,
hogy valami evilági érdek be ne hálózza,
baj le ne sújtsa.
Semmi sem édesebb a szeretetnél,
semmi sem erősebb,
semmi sem magasabb, tágasabb,
semmi sem kedvesebb, tökéletesebb és jobb az égen
és a földön.
mert a szeretet Istentől született,
és csak Istenben nyughatik meg
túl minden teremtményen.
Aki szeret, röpül, fut, örvend,
szabad és semmi sem ejti rabul.
Mindent odaad, hogy mindent megnyerjen,
és mindene megvan mindenben,
mert mindenek fölött
az egy legfölségesebben talál megnyugvást
akiből minden jó ered és kiárad.

.Nem az ajándékot nézi,
hanem minden jón túl ahhoz fordul,
aki ajándékokkal halmozza el.
A szeretet gyakran nem ismer mértéket,
hanem mértéktelenül tékozolja önmagát.
A szeretet nem érez terhet,
nem veszi számba a munkát,
többre igyekszik, mint amire az ereje futja,
lehetetlent nem ismer,
mert azt hiszi, mindenre képes,
és minden szabad neki.
Mindenre jó tehát,
és sokat véghez visz, valóra vált,
ott is, ahol kidőlne s elterülne az,
akiben szeretet nem volna.
A szeretet virraszt és ébren alszik,
ha elfáradt, sem hagyja el magát,
szorongattatván meg nem szorul,
ha ijesztik, meg nem rémül,
hanem akár az eleven láng és a lobogó fáklya,
fölcsap, és bátran keresztül hatol mindenen.
Aki szeret,
az tudja, mit kiált ez a szó.
Mert nagy kiáltás Isten fülében
a lélek buzgó szeretete,
mely így szól:
"Én Istenem, én szerelmem,

te egészen az enyém vagy,
én meg egészen a tiéd vagyok."
Tégy tágasabbá engem a szeretetben,
hogy szívem megkóstolja,
mily gyönyörűséges szeretni,
s szeretetben olvadozni s úszni.
Tartson fogságában a szeretet,
ha a nagy fölgerjedésben, ámulatban magam fölé
emelkedem.
Hadd énekeljem a szeretet énekét,
kövesselek téged, kedvesemet a magasságba,
lankadjon el a te dicséretedben
az én szeretettől ujjongó lelkem.
Szeresselek téged, jobban, mint önmagamat,
magamat is csak érted,
s benned mindazokat, akik igazán szeretnek téged,
ahogy kívánja a szeretetnek belőled kiragyogó
törvénye.
A szeretet gyors, őszinte, figyelmes, víg és kedves,
erős, türelmes, hűséges,
okos, kitartó, bátor,
sosem keresi önmagát.
Mert amint valaki önmagát keresi,
a szeretetből kihullik.
Körültekintő a szeretet, alázatos és törvénytudó,
nem puha, nem könnyelmű,
nem hiábavalóságokra törekvő,
józan, tiszta, állhatatos, nyugodt
és minden érzékre vigyázó.

Forrás: Kempis Tamás: Krisztus követése

A tökéletesség

Krisztus követése Ill. könyv 25.

Ne gondold hát, hogy igazi békességbe
jutottál, ha semmi nehézséget sem érzel,
akkor sincs minden rendben,
ha ellenkezésbe nem ütközöl,
az sem a végső tökéletesség,
ha minden kedved szerint alakul,
még akkor se bízd el magad,
ne gondold, hogy Isten különösképpen szeret,
ha nagy áhítatosság és lelki édesség árad el benned,
mert nem ezekben mutatkozik meg,
hogy ki az erénynek igaz bajnoka,
és nem ezekben áll az ember igazi előmenetele
és tökéletessége.
Hát miben, Uram?
Abban, hogy teljes szívvel
Isten akaratának ajánlod magad,
sem kicsinyben, sem nagyban nem keresed azt,
ami a tiéd,
sem itt a földön, sem az örökkévalóságban.
Úgy, hogy arcod elváltozása nélkül maradj meg
a hálaadásban
ha jól s ha rosszul megy a sorod,
mindent egyforma kedvvel fogadva.
Ha olyan erős és kitartó leszel majd
a reménykedésben,
hogy a belső vigasztalás elapadása idején
arra készíted föl szívedet, hogy még több bajt is
el tudjon viselni,

s nem háborogsz, mint aki méltatlan
ekkora nyomorúságra,
hanem minden rendelésemben igaznak mondasz
és szentnek dicsérsz,
akkor jársz az igaz békének útján,
és bátor reménységgel lehetsz,
hogy újra ujjongva meglátod majd arcomat.
Ha majd eljutsz önmagad teljes megvetéséig,
tudd meg, hogy a földi élet lehetőségei szerint
akkor áraszt el a béke bősége.

Megvilágosodás

Amikor a kezdetek kezdetén ajkamra tódult az első remegő hang, fel kellett másznom a Szent Hegyre, hogy szólhassak Istenemhez. Azt mondtam: “Uram, a Te szolgád vagyok. Titkos akaratod a törvényem, s követlek Téged mindenkor.” De Isten nem válaszolt. Eltűnt előlem, akárcsak egy hatalmas vihar.

S ezer év múltán ismét felmásztam a Szent Hegyre, és ismét szóltam Istenhez. Azt mondtam: “Teremtőm, én a Te teremtményed vagyok. Hangból formáltál meg engem, ami vagyok, és amim van, mindenért Neked vagyok adós. De Isten nem válaszolt. Eltűnt, mint ezer sebes szárny.

S ezer év elteltével megint felmásztam a Szent Hegyre, s újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: ”Atyám, én a Te fiad vagyok. Szeretetedből és könyörületedből teremtettél engem, , s én a szeretetben és tiszteletben akarom királyságodat örökölni.” De az Isten nem válaszolt. Eltűnt, mint pára a messzeségben.

S ezer év elmúltával ismét felmásztam a Szent Hegyre, és újra szóltam Istenhez. Azt mondtam: “Istenem, én célom, és beteljesülésem. Én vagyok a tegnapod, és Te vagy a holnapom. Én vagyok gyökered a földben, Te vagy a virágom az égben, és együtt növekszünk a Nap fényében.”

Akkor lehajolt hozzám Isten és fülembe szavakat suttogott. S mint a tenger, amikor magába öleli a patakot, amely beleömlik, úgy ölelt Ő magába engem. S amikor alászálltam a mély völgybe Isten ott is ott volt.

Kahlil Gibrán

Apró történet

Minden a legjobb

   Mikor Banzan a piacon sétált, fültanúja volt egy beszélgetésnek, amely egy hentes és vevője között zajlott.
   - Adja nekem a legjobb darab húst az árújából - kérte a vásárló.
   - Minden, amit az üzletemben lát, a legjobb - válaszolta a hentes. - Nem talál itt egyetlen darabot sem, ami ne lenne a legkiválóbb.
   Hallván ezeket a szavakat, Banzan megvilágosodott.

A II. Vatikáni Zsinat
NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata
az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról (részletek)

1. Korunkban, amikor az emberi nem egysége napról napra szorosabbá válik és sokasodnak a különböző népek közötti kapcsolatok, az Egyház fokozott figyelemmel veszi szemügyre, milyen kapcsolata legyen a nem keresztény vallásokkal. Mivel feladata, hogy az emberek, sőt a népek közötti egységet és szeretetet ápolja, most elsősorban azt veszi fontolóra, ami az emberekben közös és közösségre vezeti őket.

Az emberek a különböző vallásoktól várnak választ az emberi lét rejtélyeire, melyek ma épp úgy, mint régen a szíve mélyén nyugtalanítják az embert: mi az ember? Mi az élet értelme és célja? Mi a jó és mi a bűn? Honnan ered a szenvedés és mi a célja? Melyik út vezet az igaz boldogsághoz? Mi a halál, az ítélet és a halál utáni megfizetés? S végül mi az a végső és kimondhatatlan misztérium, mely átöleli létünket, melyből eredünk, s mely felé tartunk?


2. A népeknél a legősibb koroktól fogva napjainkig megtalálható annak a titokzatos erőnek bizonyos észlelése, mely jelen van a dolgok folyamatában és az emberi élet eseményeiben, sőt, olykor ismernek egy Legfőbb Lényt, s még Atyát is. Ez az észlelés, illetve elismerés bensőséges vallási érzülettel hatja át életüket. A kultúra haladásához kapcsolódó vallások pedig egyre árnyaltabb fogalmakkal s mind kiműveltebb nyelvezettel igyekeznek válaszolni ugyanezekre a kérdésekre.

Így hinduizmusban az emberek az isteni misztériumot kutatják, s kimeríthetetlen gazdagságú mítoszokkal és a bölcselet mélyreható törekvéseivel fejezik ki, szabadulást keresnek létünk nyomorúságaiból aszketikus gyakorlatokkal, elmélyült meditációval, vagy szerető bizalommal Istenhez menekülve.

A buddhizmus különféle formáiban fölismerik e mulandó világ radikális elégtelenségét, s olyan utat tanítanak, melyen az emberek áhítatos és bizakodó lelkülettel elérhetik a tökéletes szabadság állapotát, vagy a saját törekvésükkel, illetve felsőbb segítséggel a megvilágosodás legfelső fokára juthatnak.

A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával.

Búzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről; s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket.

Apró történet

- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni - mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy többé.
- És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva - , amikor a fa újból fa, és a hegy újból hegy lesz.

(A. Mello)