2009. dec. 19.

Ki érti azt, hogy van különös ismeret, különös érzelem, melyet csak az Isten önthet a lélekbe. Pedig úgy van; az ember magától azt meg nem szerezheti. Íme ez az Isten drága ajándéka! Látom, hogy Jézus oly gyengéd, oly figyelmes és türelmes irántunk, elviseli nyomorainkat és hálátlanságunkat. Nemcsak gyengéd, de bensőséggel teljes: so lieb und so innig; [olyan gyengéd és bensőséges] s a szegény ember botorkál és kapkod, vak és süket is; nem látja szerelmét, nem hallja benső intelmét. Kedvesem, ma értettelek a gratiarum actioban, ma oly jó és gyengéd voltál, s én láttam fásultságomat; láttam, hogy a pusztaságba irányzom lépteimet, s elmegyek szereteted illatos, fűszeres, fényteljes, csöndes, zsongó, árnyékos berkei mellett. Ó, Kedvesem, zárj kebledre, tanítsd ezt a szívet, képezd ki; alakítsd egy gyönyörű szentségtartóvá, egy drága fűszer- és tömjénfüstölôvé!

Prohászka Ottokár

Nincsenek megjegyzések: