Reményik Sándor: Sas a magasban
Lassan kóvályog az erdő felett,
És egyre szélesebb köröket ír,
S a földtől egyre távolabb lebeg.
Lassan elnyeli a levegő-ég.
Hatalmas szárnya alig-alig lendül,
Ez "ama kiterjesztett erősség".
Idelenn hullanak a levelek,
S én hulló levelek útján megyek,
És magammal és mással
És az Istennel perelek,
S lényem törvényét félve kutatom.
Az a másik ott fenn:
A végtelen erő,
S a végtelen Magány
És a végtelen Nyugalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése