"Az Oltáriszentség a cédrus sasoknak való veleje.
Ezechiel látja, hogy a sasok a Libanon cédrusának velejét
eszik. — A Libanon magaslatai, a cédrus veleje és a sasok
egymásnak megfelelnek; verebeket más összeköttetésben
kellene emlegetnünk; itt nem ezekről van szó ! Jézus s az
Oltáriszentség, a Libanon és a cédrusok veleje sasokat hívnak
emlékezetünkbe, Ő a magaslat s a titokzatos energia
egyben. — Emelkedjünk munkával, gondolattal, érzéssel a
magaslatra. Aki hegyre mászik, nagy munkát fejt ki ; én is
nagy munkát végzek, mikor Jézus gondolataiba szívvel-
lélekkel belefúrom magamat, mint a pacsirta a napsugaras
égbe. Nem a világ homályába, hanem Jézus szemeibe nézek,
s a magaslatok tisztább, kristályosabb világossága, a dimpidezza
vesz körül. E friss, tiszta fuvalomban lelkesülök, lendülök,
bátorságot nyerek, hogy megküzdjek az értelmi s erkölcsi
kháosszal, mely ott lent ijeszt. Íme sassá válok, és őt
eszem ! Mint sas, örvényektől sem félek, a halál örvényétől
sem; ételem az erősöknek, a szárnyalóknak étele."
Prohászka: Elmélkedések az Evangéliumról II.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése