- Reményik Sándor: Magunkba le
- Vedd a lámpát, magunkba szállunk
- Nincs ezen kívül más szállásunk.
- Magunkba szállunk: ez most minden,
- A külvilágban semmi sincsen.
- A külvilág rémek világa.
- Te is árva vagy, én is árva.
- A külvilágban kockázat van
- A legártatlanabb szavakban.
- A külvilágban kémek lesnek
- Lélegzetünkre is fülelnek.
- Vedd a lámpát, magunkba térünk
- Nagy a vétkünk: az emberségünk.
- Magunkba még mélyebbre szállunk:
- Nagy a bűnünk: a magyarságunk.
- Nyáj-néppé nem akarunk lenni.
- Iszonyú mélyre kell hát menni.
- Idegenné nem tudunk válni,
- Hát minden tárnát fel kell tárni.
- Ahol még érc van: emberi s magyar,
- Hová le nem hat semmi zivatar.
- Lassan megszűnünk írni, sírni,
- Segítségül bárkit is hívni.
- Nemzet-forgácsot, csillag-töredéket:
- Minket ugyan kicsoda ért meg?
- Vagyunk kétféle értetlenség,
- Mennyegzőkön külhoni vendég.
- Ki nem elégít semmi ország,
- Egyedül ez a mély mennyország.
- Vedd a lámpát, magunkba térünk,
- Nincs külvilágban menedékünk.
- Érzed? réteg réteg után szakad,
- Omlik be tétova léptünk alatt.
- Ez még mindig rögös, érzéki világ,
- De mi megyünk, mind mélyebbre tovább.
- Ahol már csak a Lélek lelkesít
- Megyünk, meg nem állunk az Istenig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése