Napi idézet

"Ha a Jézus Krisztushoz való közös keresztény viszonyt kívánjuk fenomenológiailag leírni, és azt kérdezzük, milyen a valóban keresztény hit, amelyet valamennyi keresztény egyház átél, akkor a következőket mondhatjuk: A Jézus Krisztushoz való viszony ama "hit" által áll fenn, ahogy amikor találkozunk Ővele, igéjének, életének, és diadalmas halálának egy és oszthatatlan valóságában, akkor az egész valóságnak és saját életünknek mindent átfogó és mindent átható titka - vagyis Isten - "van jelen" a mi üdvösségünkre (megbocsátást és isteni életet ígérve) és úgy van nekünk ígérve, hogy Jézus Krisztusban végérvényes és visszavonhatatlan Isten ígérete. Ezért e viszonyt az abszolút Üdvözítőhöz való viszonyként is értelmezhetjük. A Jézus Krisztushoz való abszolút viszonyt a történelemben kielégítően vagy nem kielégítően értelmezhetik teológiai reflexiójukban az egyes egyházak vagy az egyes keresztények. Ez a viszony abszolút, mert az egész ember és az emberiség végleges üdvösségét jelenti, és nem valamely egyéni, emberi állapotot. Ha azt mondjuk, hogy az abszolút Üdvözítő fogalmával kifejezhető a valamennyi keresztény egyházra jellemző közös viszony Jézus Krisztushoz, akkor nem tagadjuk, hogy a létező vagy lehetséges krisztológiák egyikével írjuk le ezt a viszonyt. De állíthatjuk, hogyha megvan a jóindulat, akkor magára ismerhet ebben a leírásban az összes létező vagy lehetséges krisztológia."

Jézus Krisztushoz való viszony önmagában igazolódik

"A megfelelően valóra váltott és helyesen felfogott viszony Jézus Krisztushoz - amelyben abszolút Üdvözítőnek tekinti és az Istennel való közvetlen kapcsolatának közvetítésévé teszi valaki Jézust - magában foglalja azt, ami igazolja az emberi egzisztencia és igazságérzék előtt. Ezért per definitionem nem hozható létre és nem építhető fel kívülről e viszony konkrét abszolútumként, már pedig ennek kell lennie, hogy az legyen, ami ő maga. Ez nem zárja ki, hanem magában foglalja: a) hogy megkülönböztethetők e viszony valóságának, megértésének és megalapozásának egymást feltételező mozzanatai és b) hogy hirdethetjük ezt a viszonyt, ha kimutatjuk, hogy szellemi személy létére, valamint a kegyelem és a történelmiség következtében eleve ebben a remélt és meglévő viszonyban egzisztál az ember, akár tudja világosan, akár nem, akár elfogadja szabadon, akár elutasítja, akár sikerül az igehirdetőnek, hogy megvilágosítsa neki e viszony meglétét, akár nem."

(Karl Rahner: A hit alapjai)