Miért íródott a könyv?
Akinek füle van a hallásra, az hallja meg című könyvet azzal a megosztó, ajándékozó szándékkal írtam, hogy az olvasók is hasonló szellemi és lelki színvonalon élő emberek lehessenek (hosszabb gyakorlás után), mint azok a tanítványok, akik több mint két évtizede ebben a szellemben élnek. A könyv – szerintem −, egészen új teológiai szemléletben és egyedi filozófiai megközelítésben, ugyanakkor olvasmányosan, helyenként enyhe humorral avatja be az olvasót a mélyebb életcél, végső egzisztencia megélésébe. A könyv 460 oldalán át, lépésről lépésre vezetve, úgy hozom össze és főbb világvallások értékeit, hogy a katolikus kereszténység eszméje, hitélete sem sérül, sőt erősödhet a könyv elolvasása nyomán. Könyvre még jellemző a misztikus szemlélődés, mely nyomán születtek ezek az új megközelítések.
Mi a könyv célja?
Nem bírom tovább nézni az emberi nem szellemi, lelki hanyatlását, céltalanságát, pótcselekvéseit. Ezek megjavítására, észhez térítésre is íródott, segítségnek, hogy ráébredjen az olvasó, ilyen az igazi Ember!
Mindenki képes-e elmélkedni? Ha nem, mit tegyen?
Nem mindenki képes, sőt nem is képes mindenki egyforma mélységig eljutni, és magunkhoz képest is változik az, hogy adott alkalommal milyen mélyre sikerült egy-egy szemlélődés, elmélkedés. Az, hogy kinek, hogyan sikerül az elmélkedése az egyfajta kegyelmi állapot, de mélyen imádkozni mindenki képes, és az elmélkedés a legmélyebb ima!
Honnan tudjuk, hogy ezekkel a teológiai-filozófia megközelítéssel nekünk van igazunk és nem azoknak, akik az ellenkezőjét állítják?
Fellengősnek hangzik, de Jézus Krisztustól tudjuk. Persze akinek erre nincs füle, hogy meghallja, annak bizonyítani nem tudjuk – igazából nem is akarjuk, mert képtelenség lenne −, de hát ez a szabad akarat.
Sok értetlenség veszi körül ez a fajta utat – amit a könyv leír − , mi az az erő, amit mégis megtartja az embereket ezen a különleges úton?
Az igazság, az a megtapasztalás, hogy Istentől az elmélkedésekben kapott tudás biztosabb támpont, mint bármi, amit földi forrásból származik. Isten sok-sok − közösség előtt lezajló − csodával is megerősíti a kapott tudást.
Mi a végítélet?
Kinek, mi? Egy ember meghal, annak azután közvetlen egyfajta felismerésben (ön)összegzésben lesz része. Azt értem alatta, hogy lefut előtte – mint egy filmszalag − minden tette, és továbbiakban biztosan számíthat a következményeire is. Ha az emberiség együtt pusztulna is el, nekik akkor is egyesével lenne valamiféle „eredményhirdetés”.
A földi világ is el fog egyszer pusztulni, de addig még sok víz folyik le a Dunán.
Honnan olyan biztos, hogy van tovább a halál után?
Ezt a könyvben 460 oldalon keresztül – remélem − meggyőzően leírom, most erre kevés lenne 2-3 mondat. Állíthatom, tudom, hogy van tovább, ha nem lennék benne abszolút biztos, már rég ideggyógyintézetben kezelnének. Szemlélődésben többször megéltem a halálomat is, mondhatom érdekes!
Sokszor megtapasztaltam, és aki szemlélődésben „el tudni jönni” velem, annak bebizonyítottam a másik, a transzcendens lét valóságát. Ha életemben soha nem hazudtam, miért éppen most állnék ki hazudozni, mikor ebből az egész tanításból semmiféle anyagi hasznom nincs, nem is volt!
Mik ezek a 3D, 5D stb. a könyvben?
A dimenziók rövidítési, előtte a szám azt jelzi, hogy hányadik D –ről van szó. Nem lehetett a könyv mondandóját csak a mi, háromdimenziós szemléletünkkel elmondani, ezért volt szükség az univerzálisabb szemléletre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése