(1923)
Az európai kultúra gyökere s hajtó s fakasztó ereje a kereszténység; e kultúra lelke az Úr Jézus lelke, a bensőséges elmélyedés, imádkozó vallásosság lelke. […] Tekintsük meg ezek után a kereszténységnek ezt a lelket ébresztő s a lelki életet Isten országává avató sajátosságát az emberi társadalomra való kihatásában, melynek műve a nyugateurópai kultúra lesz. […]
A
keresztény kultúra bennünk van; ha ott nincs, sehol sincs, mert kívül
nem lehet. A keresztény kultúra a mi hitünk, a mi tudatunk. A
keresztény kultúra Krisztus világossága, melyben látunk célt, utat,
eredményt, lelket s kötelességet; a keresztény kultúra az az értékelés,
mellyel a pogány világot, a pogány gondolatot s érzést átértékeltük; a
keresztény kultúra a mi személyes, bensőséges viszonyunk az Úrral s
Üdvözítővel, kit imádunk és szívből szeretünk, kivel az élet útjain
együtt járunk s kinek vére lelkünkön ég. Az ilyen kultúra, szellem és
élet, erő és lélek; az tud embert talpraállítani s világot
megreformálni. Csak ez a lélek, csak ez az irány győzhet manapság is.
[…]
E keresztény, tehát vallásos kultúra gyúrta a magyar népet is. A kereszténység hite, izzó lelke, szeretete, nézetei, erkölcse s motívumai alakították századokon át a magyar életet. A nemzeti gyökér Ázsiából került, de az oltóág a kereszténység lett, s azóta az nem kettő, hanem egy, egységesen magyar nemzeti s keresztény élet lett. […] A kereszténység lett a magyar nemzet lelke, s kultúrája lett a vére. E lelkiségből élt; e lelkiséggel csatázott s dolgozott, e lelkiséggel nézte tanyáját, rónáit s hegyeit, e lelkiséggel nótázott, ringatta bölcsőit s temette halottait. […]
E kultúra gyökere a hit, ágainak erdeje pedig a keresztény eszményiség, élet és művészet, tökéletesség és szeretet. Ez utóbbinak hevében fogjunk baráti kezet s dolgozzunk a megértésen, mely építi s íveli az aranyhidakat Pannonhalma és Debrecen, Esztergom és Eperjes közt, közelebb hoz testvért testvérhez, keresztényt keresztényhez a közös nagy ellenség, a keresztény kultúra megmételyezői, keresztény magyarságunk sírásói ellen. Csak aki hitből él, lehet a keresztény kultúra hordozója, s csak a keresztény magyar lehet a magyar nemzeti kultúra őre és erőssége. E részben csak magunkra támaszkodjunk, s ne bízzunk senki másban! Csak ha igazán keresztények leszünk, akkor védjük meg a keresztény nemzeti kultúrát; másképp nem!
E keresztény, tehát vallásos kultúra gyúrta a magyar népet is. A kereszténység hite, izzó lelke, szeretete, nézetei, erkölcse s motívumai alakították századokon át a magyar életet. A nemzeti gyökér Ázsiából került, de az oltóág a kereszténység lett, s azóta az nem kettő, hanem egy, egységesen magyar nemzeti s keresztény élet lett. […] A kereszténység lett a magyar nemzet lelke, s kultúrája lett a vére. E lelkiségből élt; e lelkiséggel csatázott s dolgozott, e lelkiséggel nézte tanyáját, rónáit s hegyeit, e lelkiséggel nótázott, ringatta bölcsőit s temette halottait. […]
E kultúra gyökere a hit, ágainak erdeje pedig a keresztény eszményiség, élet és művészet, tökéletesség és szeretet. Ez utóbbinak hevében fogjunk baráti kezet s dolgozzunk a megértésen, mely építi s íveli az aranyhidakat Pannonhalma és Debrecen, Esztergom és Eperjes közt, közelebb hoz testvért testvérhez, keresztényt keresztényhez a közös nagy ellenség, a keresztény kultúra megmételyezői, keresztény magyarságunk sírásói ellen. Csak aki hitből él, lehet a keresztény kultúra hordozója, s csak a keresztény magyar lehet a magyar nemzeti kultúra őre és erőssége. E részben csak magunkra támaszkodjunk, s ne bízzunk senki másban! Csak ha igazán keresztények leszünk, akkor védjük meg a keresztény nemzeti kultúrát; másképp nem!
forrás: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése