Tanítások: Eljön az óra, amikor elszéledtek

Vasárnapi (összejövetelen) biblikus gondolataim

^{Jn 16,25} „Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. ²⁶ Azon a napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom majd kérni az Atyát értetek, ²⁷ mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem. ²⁸ Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához” ²⁹ Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. ³⁰ Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” ³¹ Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek? ³² Íme eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. ³³ Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”

Jézus példabeszédekben beszél, ez az egyik fontos gondolata az idézett résznek. A példabeszéd az egyik legjobb megközelítési módja annak, hogy az emberek a Bibliát – bár különböző szinten, de – megértsék. Van, aki csak a legalacsonyabb szinten érti meg; pl. kimegy a magvető magok szórni – Jézus vetni tanít. Másik oldalon pedig ott van a legvégső értelmezés, amihez igen csak kiművelt lelkiség szükségeltetik. Nem pusztán az, hogy a jó mag a jó földben nem pusztul ki, ennek a mélysége sokkal több, messzebb mutató.

A példabeszédekben történő tanítás Isten oldaláról nézve nagyon ki van találva, mert ezzel biztosította azt, hogy időtlen időkig megértik az emberek. Olyan képeket és szimbólumokat használ, mint elveszik a juhod, elvándorol a fiú, magvető, aratás ideje – nem elvont fogalmakat használ, hanem – egyszerű képeket, hogy az egyszerűbb lény is megértse. Ez többnyire a mai napig működik is!

Az, hogy Jézus mit mond itt magáról, meg arról, miért jött, nem ismételgetném, akit érdekel, olvassa el a könyvemet. (Pável Márta: Akinek füle a hallásra, az hallja meg c. könyvéről van szó – szerk.) Viszont van egy érdekes mondat, amiről mindenképpen szót kell ejteni. „Eljön az óra, amikor elszéledtek.” Amikor kisebb gyerekeknek hittant tanítottam, mindig elgondolkoztam, hogy „jó-jó, most csillog a szemük, de majd eljön az óra, amikor itt hagynak, és akkor kezdhetem elölről a munkát, a kis Istenről nem tudó, butuska tekinteteket ismét csillogással kell megtöltenem”. Féltem ettől, mindig lestem, hogy eljön-e az óra, hogy elkezdenek-e szétszéledni a tanítványok. Teltek – együtt – az évek és akkor kezdtem megnyugodni, amikor letettétek az első (SAS) fogadalmakat, akkor éreztem, hogy nem kell lesnem, éreztem ezek a kis drágák már nem fognak elszéledni. (Világi / harmad rendi fogadalmakról van szó – szerk.)

Visszatérve az evangéliumi részre: az ördög a hátul kullogókat, a lustákat, az Isten ügyében ritkán/óvatosan dolgozókat, az ideggyengéket, jellemhibásakat megtizedeli – ez egyértelmű. Minden nyájban így van. Aki nem figyel arra, hogy olyan munkát válasszon, ami összeegyeztethető Isten szándékával, akinek fontosabbak az emberi kapcsolatai, akinek fontosabb a szórakozás, akinek fontosabb a világ, aki mértékkel méri magát Istennek, az természetesen a perifériára kerül, és a negatív erő előbb-utóbb lecsap rá. Ez teljesen egyértelmű, a juhnyájnál is, meg minden nyájnál a szélen lévőket kapja el a ragadozó. Erre csak azt lehet, mondani, hogy mindenki önmaga felelős azért, mert a szélén vannak ennek a "nyájnak". Miért nem akarnak befelé menni? Mi akadályozza meg az embertársainkat? Miért jobb vándornak, kivetettnek lenni, nem értem.

Itt a szélre kerülés lelki szinten működik, mert az örökéletű lelki-világban nincs tér és idő, mégis el kell képzelni, bele kell gondolni, hogy lehetséges lelkileg a szélre kerülni. Módja: ha valaki nem szán elég időt Istennek, lusta hitét gyakorolni, nem adja át magát neki, tele van bűnnel-bajjal, azt el fogja kapni a negatív erő.

Eljön az óra, amikor szétszéledtek.

Később – a fogadalmak után – rá kellett jönnöm, hogy a szétszéledés már nem úgy működik, hogy egybe „lecsapolják” a tanítványokat, és kezdhetem elölről, hanem úgy, hogy a negatív erő folyamatosan kicsipkedi/elcsábítja a tanítványokat. Sajnos ezt a mai napig teszi is. Folyamatos megpróbáltatások jönnek. Senki ne gondolja, hogy megpróbáltatás nélkül jut el a haláláig. Nem! Minden percben ott lesz a megpróbáltatás. Itt akármit is csinálsz ember, a Földön vagy, ez kísértés helye is. Nagyon sokszor mondunk nemet Istennek, nagyon alávalóak vagyunk, sok nyomorúságot megcsináltunk eddig is, itt a bumeráng, visszavág.

Jézust is megpróbálta a pusztában a „patás”, de Ő nekünk örök példaként megmutatta nem szükségszerű elbukni a kísértésben, Ő kitartott! Természetünk bűnre hajló, és ezt a negatív erő tudja, ergo próbálkozik. Nézzétek meg Avilai Szent Terézt, a haláláig bántották, ezer oka lehetett volna másként élni, elfordulni Istentől, de Ő végtelen szeretetében kitartott az Ő Jézusa mellett. Pio atya, mikor nem engedett a gonosznak, az ütötte-verte. Tehát minden szinten mindig lesz megpróbáltatás, és gonosz nagyon variábilis és okos. Aki lelkileg a perifériára kerül, az nem fog kitartani, el is fog bukni.

Én – sajnos – nem tudok senki helyett akarni. Én nem tudok senki helyett Istent szeretni. Én maximum meg tudlak döbbenteni – ha meg tudlak. Maximum tudok egy kicsit világítani (remélem…). De nem tudok helyetted élni – meg nem is akarok –. Jézus tudott volna, de nem akart! Itt a szabad akarat.

Itt ebben a csoportban, mi/Ti Isten ügyébe már sok évnyi időt éltünk együtt, egy felé nézve – akkor ne játsszuk el! Gondolkozzatok el! Luxus lenne. Itt már akkora lesz a büntetésed a nagy tudás, meg az Istentapasztalatok miatt, hogy úgysem úszod meg, mert nagyon is tudva és akarva vétkezel! Másrészt – szerintem – nem lehet/nincsen olyan nő vagy férfi, nincsen olyan haver, nincsen annyi pénz, nincsen olyan kocsi, nincsen olyan ékszer, amiért érdemes lenne ezt az Égbevezető utat eljátszani. Aki azt mondja, hogy van, az nem értett meg semmit, annak ez az élet nem az üdvözülésről szól.

„Eljön az az óra, amikor elszéledtek” – igen, ez egy nagy veszély. De mi lenne, ha átfordítanád magad, hogy „Eljön az az óra, amikor mindnyájan, kézen fogva hazamegyünk”. Menyivel szebben hangzik! Mennyivel magasztosabb azt mondani, győztesen kerültem ki ebből az életből!

Ma néhány percig hallgattam a Tv-t – de kikapcsoltam, mert a következő hangzott el. „Okos” emberek valamelyik tudományos adón vallásos témájú festményeket magyaráztak, és az volt a mondandójuk lényege, hogy „azt ugye senki nem gondolhatja – még egyházi körökben sem –, hogy az Isten azért teremtette az embert, hogy a jó és a rossz harcának vívódását nézze, és annak a résztvevője legyen; hanem azért teremtett téged az Isten, hogy élvezd az örömöket és a földi élet gyönyöreit”. Gyorsan kikapcsoltam. Most álljak ki, és mondjam nekik: azt, hogy az egész életedet rosszul fogod fel, hogy most fordulj oda és nézzél arra, aki melletted nyüszít a bajaitól, kínjában üvölt. Könyörgöm, gondold végig, hogy legközelebb milyen rossz lesz neked így üvölteni! Hiába mondom az átlagembernek, nem hiszi el – legalább Ti építsétek be – ,mert ez már ki van belőle nevelve!

„Eljön az az óra, amikor elszéledtek.” Egyetlen egy esetben viszont mégis többen is el tudtok széledni! Az akkor lesz, ha a most az Isten felé elkötelezetten haladó csoport tagjaiból, páran nem úgy haladnak, ahogyan kell, ha kevés lesz nekik az a „bónusz” amit megszereztek, és nem tudnak kijutni Isten örök dicsőségébe. Az az ember mehet újabb körre, a következő életre. Ha most itt kitartatok, és nem széledtek el, úgy mentek/éltek, ahogyan Jézus Krisztus elvárja, akkor nem tud „ellopni” az ördög (bíztató: Avilai Szent Teréztől tudjuk, hogy a határozott lelkektől nagyon fél a sátán). Ha a bukás mégis bekövetkezik, akkor végleg elveszítettük egymást, mert akkor következő életetekben elszéledtek, ilyen lehetőség ritkán adatik. És ki tudja, hogy tudjátok-e valaha is úgy egymást erősíteni – Isten kegyelméből –, hogy ez sikerüljön. Higgyetek nekem: ezt nagyon sürgős megcsinálnotok! Jegyezzétek meg: Aki liberális felfogásban, engedékenyen kezeli a bűnöket, lustaságot, linkséget stb., arra nem szabad hallgatni , az az ellenségünk.

Én, ha belehalok is, megcsinálom! Én eldöntöttem, megcsinálom! Haza fogok menni az Úrhoz, nem veszíthetek! Rajta; Ti is akarjatok Jézus Krisztussal győztesen hazatérni, hogy legyen beolvadás, hogy vége legyen ennek a vándorló nyomorúságnak!

Kérem, könyörgöm, segítsen ebben Isten minket!

Pável Márta