Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom
önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
(Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom,
hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak
ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb
bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket
az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött
engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot
mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem
láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő
küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy
általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti
mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.
Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy
nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem
fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok.
Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a
dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok, hogy én leszek a
ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig
reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam
írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én
tanításomnak?”
Jn 5,31-47
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése