A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!
Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire
én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj
föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette
ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért
rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat
vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta
nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember,
aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember
azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor
tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban
találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most
meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!”
Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki
meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton
cselekedte.
Jn 5,1-16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése