"Meghajtom fejem és hálát adok,
szent véredért, amely kiontatott.
A vérért, ami ébren őrzi álmom
és erejében mindennap enged járnom.
Tüzes és forró, ma is ugyanúgy érzem,
szellemem pezsdíti, míg enged élnem.
Hatalmas erővel zendül ha kiáltanak érte
oroszlánként vív harcba kérve.
Szabad sasként száll bősz fellegekben,
s égi csatát vív meg ott kegyesen.
De ha nem hívják, Ő soha meg nem orrol,
szelíd galamb képében másik fára vándorol,
S azt a sok kínt amit elszenvedett akkor értem,
hogy életem most szabad emberként éljem.
Kegyelem és oly erős áhítat
amely ma minden könnyet átitat.
Köszönet, amit igaz szívvel mondok én is érte
talán a leghalkabb imával kísérve,
és aztán egy lágy dalt dúdolok
amit a legszebb hangszeren átadok.
Felhangolva várt már, hogy ismét megszólaljon,
és ma mindenért neked köszönetet mondjon.
Húsvét napján ha neved újra hallom,
úgy érzem tiszteletet illik adnom.
Ezért e napot én csak neked adom
és fejemet előtted ma ismét meghajtom. "(Torma Adrienne: Jézushoz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése