Ó, szépség, mely meghaladsz
Minden szépséget,
Sebzés nélkül okozol fájdalmat
És fájdalom nélkül ölöd meg
A teremtményekhez való ragaszkodást.
Te csokor, mely összekötsz
Két olyan különböző dolgot,
Nem tudom, mért oldódol fel,
mikor kötve erőt adsz
Arra, hogy jónak tekintsd a bajt.
Összekötöd a lét nélkülit
Azzal, ki az örök Lét,
Megsemmisítés helyett tökéletesíted,
S bár nincs benne szeretnivaló, szereted,
S naggyá teszed semmiségüket.Avilai Szent Teréz éneke, melyet mély imádságba merülve írt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése