Amikor (a
kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt
megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át
előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint
elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék.
Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult
feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy
kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította
őket: ?Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!? Erre Péter odaszólt neki:
?Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!? Ő azt
mondta: ?Jöjj!? Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és
ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett.
Felkiáltott: ?Ments meg, Uram!? Jézus nyomban kinyújtotta kezét,
megfogta őt, és így szólt hozzá: ?Te kicsinyhitű, miért kételkedtél??
Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig
leborultak előtte, és így szóltak: ?Te valóban az Isten Fia vagy!? Akkor
átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a
lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak
minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék.
És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése