Titus Burckhardt: Bevezetés a szúfi doktrínába: A Korán szúfi exegézise:
"[...] Szabadság, cselekvés és igazság Istenben magában egybeesnek egymással [...]" Lábjegyzet: "Minthogy a szabadság mindenhol az, ami, azaz benső kényszer nélküliség, azt lehet mondani, hogy az embernek szabadságában áll elkárhoznia és elveszejtenie magát, éppen úgy, ahogyan szabad neki, ha akarja, az örvénybe vagy a szakadékba ugrania is; amint azonban cselekedni kezd, a szabadsága, amennyiben az igazság ellen fordul, illuzórikussá válik: szándékosan mélybe vetni magát annyi, mint ugyanazzal az aktussal megfosztani magát a cselekvés szabadságától. Ugyanez a helyzet az infernális tendencia emberénél: választása szolgájává és rabjává válik, míg ellenben a spirituális tendencia embere egy nagyobb szabadság felé emelkedik. Továbbá, mivel a pokol valósága illúzióból áll - az Istentől való eltávolodottság csakis illúzió lehet -, a pokol nem létezhet örökké az Üdv mellett, jóllehet képtelen felfogni a saját végét, e képtelenség révén mintegy az Öröklét utánzata a kárhozat állapotaiban. Így tehát nem ok nélkül való az, hogy a szúfik kitartanak minden teremtett dolog relativitása mellett, és megerősítik, hogy egy határozatlan idejű fennállás után a pokol tüzei is kihűlnek; minden létező visszaszívódik majd végül Istenbe. Bármit is gondoljanak a modern filozófusok, ellentmondás áll fenn a szabadság és a tetszés szerinti vagy a kényére-kedvére cselekvés szeszélye között; az ember szabadon választhatja azt, ami abszurd, amennyiben azonban azt választja, már nem szabad. A teremtményben szabadság és cselekvés nem esnek egymással egybe."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése