Jézusról nevezett Avilai Nagy Szent Teréz:
Tökéletesség útja:
...
Mert ha akkor úgy, amint most, megértettem volna, hogy lelkemnek ebben
a kis palotájában oly nagy király lakik, azt hiszem, nem hagytam volna
őt oly gyakran magára. Olykor mégis csak vele maradtam volna s
vigyáztam volna arra, hogy a lelkem ne legyen olyan szennyes.
Milyen csodálatos dolog, hogy az, akinek nagysága ezernyi világot is
betöltene, egy ilyen kicsi dologba zárkózzék be. Hasonlóképpen lakott
Ő Szentséges Anyjának méhében is. Mint végtelen hatalmú Úr, meg tudja
tenni s mivel szeret bennünket, a mi mértékünkhöz alkalmazkodik. A
lelki élet kezdetén, nehogy a lélek megijedjen saját kicsinységének
láttára és arra a gondolatra, hogy a végtelent kell magába fogadnia:
nem nyilvánítja ki magát neki, hanem előbb fokozatosan kitágítja,
abban a mértékben, amint több és több ajándékot akar beléje helyezni.
Ezért mondom, hogy ez hatalmában van, mert Ő képes ezt a palotát
nagyobbá tenni. A fődolog az, hogy elszánt akarattal teljesen odaadjuk
neki lelkünket s azt úgy üresítsük ki, hogy abba, mint saját lakásába,
azt tehesse bele s belőle azt vehesse ki, ami neki tetszik. Ezt a
föltételt Ő kötötte ki magának s ebben Ő Szent Felségének teljesen
igaza van. Tegyük meg tehát ebben az Ő akaratát. Mert hiszen még a
közönséges életben is nagyon kellemetlen dolog együtt lenni
olyanokkal, akiktől az ember nem tud szabadulni. Ő nem kényszerítheti
semmire az akaratunkat s azért csakis ahhoz nyúl hozzá, amit önként
adunk neki. Mindaddig azonban, amíg mi nem adjuk magunkat teljesen
Őneki, Ő sem adja magát egészen nekünk. Ez föltétlenül bizonyos s
mivel ez annyira fontos dolog, azért emlegetem oly gyakran előttetek.
Nem is rendezkedik be úgy a lélekben, mint mikor az minden megszorítás
nélkül az Övé. De nem is tudom, hogyan rendezkedhetnék be abban Ő, aki
annyira barátja a rendnek, ha mi telerakjuk azt a palotát mindenféle
csőcselék néppel és lim-lommal? Hogyan férne el akkor benne az Úr az Ő
udvarával? Hiszen még az is nagy dolog az Ő részéről, hogy ha az ilyen
lomtárba be-betér egy pillanatra!
Vagy azt hiszitek talán, leányaim, hogy egyedül jön? Nem hallottátok,
mit mond az Ő Fia: ,,ki vagy a mennyekben?" Egy ilyen hatalmas Királyt
semmi esetre sem fog magára hagyni az udvari népe, hanem ellenkezőleg
mindig vele van. Mivel pedig tele vannak szeretettel folyton közben
járnak a mi érdekünkben. Ne gondoljátok, hogy ott is úgy van a dolog,
mint idelent. Mert itt bizony, ha valamelyik nagyúr, vagy elöljáró
kedvezni talál valakinek--már akár azért, mert hasznos embere, akár,
mert rokonszenvez vele--egyszerre felzúdul az illető ellen az irigység
s az a szegény ember, anélkül, hogy bárkinek is vétett volna, drágán
fizeti meg azt a kegyet.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése