Miért
különleges, aki mélyen hisz?
Két rádiós és
két előkészített másik riport kapcsán öntött el a szégyen és a fájdalom; az már
az emberi társadalomra nézve baj, hogy valaki attól lesz „ismertebb", hogy
Istent hiszi és vallja, holott ennek alapállapotnak kellene lennie.
A tegnapi, a
Katolikus Rádióban elhangzott riportban nem tudtam szó szerint idézni, most – alább
– pótlom azt, amiről beszéltem. Tamás evangélium:
28 Jézus mondta: A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki
magam nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki
szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és
nem látnak. Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét
üresen menjenek ki a világból. Ám most részegek. Amikor borukat eltávoztatják,
akkor fognak bűnbánatot tartani.
Iszonyúan
fájdalmas beszéd ez, ami újra és újra megrázza a lelkemet, tagadhatatlanul felismerve,
hogy én is ennek az emberi közösségnek a tagja vagyok. De ha már kijózanodtam,
talán a süketségem sem akkora; így mint jó nővér legalább megpróbálom felrázogatnia
a többi – nem teljesen süket – embert is.
Tudom, talán
soha nem mondhatta el az emberiség, hogy alapállapota volt az istenhit. Azt, hogy
melyik időben mennyire mondhatta el, arról sincsenek autentikus adataink, csak
vélekedéseink. Hogy ez így van, az az
első könyvemben leírtakat
csak erősíti.
Mindig
azon fő a fejem, hogyan lehetne egyre több embert kiszedni abból a posványból,
süketségből, amit már természetesnek vesz, (azt hiszi, így jó…) és ezért többnyire
jól is érzi magát benne.
Ugyanakkor mennek
– állítólag a közvélemény igényére – ezek a számomra botrányosan a nihilt, sőt a
negatív oldalt maximálisan erősítő valóságshow-k – amikről számtalan újság beszámol,
mintha hír lenne –, amik miatt nekem az emberiség nevében pirul az arcom.
Ilyenkor kérdezem: - Uram, hova is
kerültem? Mit tudok én – a szegény nő
– itt tenni?
Megfigyeltem
azt is, hogy sokszor láthatólag ok nélkül is felhívnak emberek, tudom, ez egyfajta
segítségkérés is lehet. Pár
napja, az egyik rádiós riport után felhívott egy idősebb hölgy azzal, hogy ő
zsidó származású és ateista. Magamban széttártam a karomat, és arra gondoltam:
eddig rendben, ilyen is van, ez a saját dolgod, de most drágám én mit tegyek
veled, én, aki meg a hívő katolikus vagyok? Csak hallgattam, miket mond – kissé
felsőbbséges kioktatással – és én, a katolikus teológián tanult ember végre megtudhattam
tőle, hogy „Jézus Krisztus, akiben maga
annyira hisz, nem egyéb, mint egy zsidó rabbi, aki a zsidó vallásból alapított
egy másikat„.
Erre már nem bírtam tovább
hallgatni, megkérdeztem:
Milyen vallásról beszél, ha Ön ateista?
A zsidó vallásnak éppen az a szépsége, egyedisége, hogy mélyen elkötelezett
volt Isten felé, de ha ez nincs, akkor éppen a lényege nincs meg. Ekkor csak egy
népről beszélünk – amiből több száz van –, nem?
A másik: Jézus Krisztus Isten egyszülött,
értünk emberré lett Fia volt, aki Isten, és mai napig is az!
De
ezek után mélyen elgondolkoztam: mit akarhatott a hölgy tőlem? Nem hiszem, hogy
bántani akart volna; inkább furán kivitelezett keresés volt ez?! Lehet, hogy
sokan vannak így ezzel, és mi nem csak Isten felé, de egymás felé is süketet és
vakot alakítunk, mégpedig eléggé meggyőzően.
Ismét
a Tamás evangéliumból:
33 Jézus mondta: Amit hallani
fogsz füleddel, {a másik füllel} hirdesd azt tetőitekről! Hisz senki sem gyújt
lámpást, s teszi azt véka alá, sem nem teszi azt rejtett helyre, hanem
gyertyatartóba teszi azt, hogy mindenki, aki bemegy és kijön, lássa annak a
fényét. (Mt 10,27; 5,15; Lk 11,33)
Magam is
eszerint cselekszem, és köszönöm a Társaimnak, a média
intelligensebb, jó szándékú részének: az
MR1 Kossuth Rádiónak, a Magyar Katolikus Rádiónak, a Duna TV-nek és különböző lapoknak, hogy ebben az emberiséget felrázó, javító,
erkölcsileg felemelő misszióban társaimmá, segítőimmé szegődtek. Ebből is
látható, a média nem csak szidható, hanem nagyon megértő, hasznos is tud lenni.
Köszönöm.
Pável Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése