Számomra ez a könyv nagyon fontos lelki táplálékot ad.
Lépésről-lépésre mutat utat Isten felé.
Kuzmich Kinga
A
könyvek és a fák sok mindenben hasonlítanak egymásra. Talán nem véletlenül:
egyik a másikból nyeri életét; közük van egymáshoz!
Fát
azért ültetünk és gondozzuk aztán, hogy gyümölcsöt teremjen. Nem mellékes
persze, hogy a fák szépek, a nyári rekkenő melegben hűset adnak, meg oxigént is
– lélegezni segítenek.
A
könyvek hasonlóan sokrétű feladatot látnak, vagy láthatnának el. A legtöbbnek
azonban nem sikerül. Vannak, amelyek szépen csengőek, jól hangzóak, de
gyümölcsük ehetetlen. Másikak hűs nyugalmat adnak, de közben észrevétlen
megfagyasztják a lelket. Megint mások pedig nem hogy megkönnyítenék a
lélegzetvételt, hanem észrevétlen megfojtják olvasójukat. A legtöbb azonban bár
vonzó, színes, illatos, azonban mérgező gyümölcsével lassan végez az éhes
lélekkel.
És
vannak olyan könyvek – évszázadonként alig néhány –, amelyek pontosan azt
csinálják, ami a feladatuk: nyugalmat adnak a világ hangzavarában,
megajándékoznak a szépséggel – földöntúli szépséggel! De legfőképpen tápláló
gyümölcsöt teremnek!
Ez
a könyv – és szerzője is a saját életével – ilyen, mennyei gyümölcsöt termő
fák. Én pedig nem tudok a hatásuk alól szabadulni. Napok óta hordozom magammal
mindenhová a könyvet. Nem a zsebemben vagy a táskámban. A lelkemben. Nem a szavait, mondatait,
gondolatait. A lényegét, a létét és létének erejét. Azt az isteni erőt és
csodát, ami benne munkál. Ott van cselekedeteimben, gondolkodásomban,
érzéseimben és az imáimban. Istennek
hála, nem tudok szabadulni tőle! Táplál engem, Isten friss, oxigéndús levegőjét
áramoltatja belém. Ami azonban a legfontosabb: magjai remél szépen lassan
bennem is megfogannak, termést hozó fává cseperednek.
Azt
mondják, faültetésre a legjobb időpont: húsz évvel ezelőtt. A második legjobb
pedig: most.
Marton Krisztián
A keresztény ember célja, hogy a belső várkastély legbelsőbb
szobáiba jusson; hogy a tékozló fiú a hiénák sötét világából a gyémántpalotába
lépve újra Isten gyermekeként éljen, mint királyfi és ne mint koldus. Nagy
Szent Terézia szavaival ide "csak egy kapu vezet s ez az imádság".
Így én ajánlom ezt a könyvet annak, akit érdekel ez a belső út, ez a misztikus
teológia, mely minden igazság gyökere és gyümölcse egyben.
Szeibert Márton
A misztikát az emberiség vagy lekezeli, vagy
lealacsonyítja, vagy furcsa különlegességként, kevesek kiváltságaként kezelve
sejtelmes távolságba tolja – ez az írás azonban a misztikus létet megélhető
közelségbe hozza, az emberi lélek természetéből fakadó lehetőségként, legfőbb
feladatunkként mutatja be. Feltárja e feladat egyéni és közösségi kérdéseit,
problémáit; vezet a lélek e nem könnyű, de nemes útján, segítő kezet nyújt a
bátor, az emberi élet lényegét kereső személyek számára. Avilai
Szent Teréz gondolatait kiszabadítja a szerzeteseknek szánt cellák falai közül,
melybe évszázadokon át be lettek zárva, és tapasztalatból fakadó valóságként
állítja: Te, a XXI. század embere élhetsz Istennel egyre teljesebb egységbe
oldódó, misztikus életet…
Marton Janka
A misztikus teológia ötszáz éve és ma, ez is lehetne ennek a
könyvnek mottója. A szerző sajátos, egyéni módon közelíti meg Avilai Szt.
Teréz, Egyházdoktor írásait, melyek, a Szentírás szavaival élve; jó talajba
hullottak. Avilai Szt. Teréz misztikus műveit kivétel nélkül jól ismeri, így
észrevehetjük, hogy áthatja írásait, mintegy visszaköszön ötszáz év távlatából
a nagy Szent lelkisége, szinte folytatódik a nagy misztérium.
Kertész Lóránt
Ez a könyv a tanítvány útravalója, elemózsiája erre a nehéz,
rögös, halálig tartó útra. Olyan kincs, amit nem elásni, hanem újra és újra
nézegetni kell. Így aztán egyre többet és többet tudunk meg, a szavak egyre
mélyebb értelmet nyernek, eligazítanak minket a fontos kereszteződéseknél,
bíztatást adnak az emelkedőknél.
Márkus Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése