Minket nagyon lekötnek indulataink,sokat törődünk azzal, ami mulandó.
Ritka eset, hogy egyetlen hibánkat is
tökéletesen leküzdenénk,
s a mindennapos előrehaladásért nem törjük
magunkat:
ezért maradunk hidegek és lanyhák.
Ha magunkat teljesen megtagadnánk,
szívünket pedig semmi sem kötné gúzsba,
akkor volna érzékünk Isten dolgai iránt,
akkor valamit megtapasztalnánk
a mennyei szemlélődés öröméből.
Kempis Tamás: Krisztus követése I. 11. I.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése