Némelyek külsődleges dolgokban keresik békéjüket: valamiféle különleges helyeken, módokon, valakiknél, vagy tettekben, idegen földön, szegénységben, vagy megalázkodással
– legyenek bár ezek mégoly nagyszabásúak vagy lenyűgözőek is, mégis valójában semmik, és nem adnak nyugalmat. Pont az ellenkező irányba igyekszenek, akik így keresnek. Minél messzebbre kóborolnak, annál jobban eltávolodnak attól, amit keresnek. Úgy járnak, mint aki elvétette az utat: minél messzebbre megy, annál jobban eltéved. Akkor hát mit tegyen? Mindenekelőtt hagyja el önösségét és akkor mindent elhagyott. Bizony, ha valaki királyságát, sőt az egész világot otthagyná, de önös-énjét megtartaná, akkor mégse hagyott el semmit.Hagyná el viszont önmagát, s eztán tartana meg bármi egyebet
– gazdagságot, dicsőséget, bármi egyebet
–, úgy mégiscsak mindent otthagyott.
Eckhart Mester: Útmutató beszédek 3. (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése