Tauler mára

Szent János azt írja: "Mindennek, ami teremtetett, egy élete volt Őbenne". Ami az ember most, teremtett állapotában, ugyanaz volt kezdettől fogva is Istenben a maga teremtetlenségében: létében egy Vele. És mindaddig, amíg újra el nem éri a tisztaságának azt az állapotát, amelyben akkor volt, amikor kiáradt az eredetéből, a teremtetlenségből a teremtettségbe, sosem fog visszatérni Istenbe. Hogy visszatérhessen, minden természetes hajlandóságot, minden ragaszkodást, minden önelégültséget, mely a lelke mélyét beszennyezheti, ki kell vetnie magából;  de ki kell vetnie magából azt is, amit mindaddig lelki vagy testi módon örömmel és saját megelégedésére birtokolt; mindazt amire valaha is a megismerés és hajlamai révén szert tett: előbb mindent, mindent gyökerestül ki kell tépnie, hogy olyan lehessen, mint amilyen akkor volt, amikor először előjött Istenből - mert ha nem így cselekszik, sosem fog visszatérni abba a Forrásba, amelyből eredt.

Johannes Tauler: 20. szentbeszéd (részlet)