2011. szept. 27.

Egy asztalosműhelyben történt. A szigorú mesternek néhány órára az embereit maguk­ra kellett hagynia. Kis idő múlva lényegesen csendesebb lett a műhely. A gépek csikorgó zaja helyett az emberek kedélyes csevegésének hangja hallatszott. Egy fiatal segéd nem vett részt az általános fegyelmezetlenségben.
Egyik munkatársa oda ­lépett hozzá ezekkel a szavakkal: „Te, nem látod, hogy elment a mester?” A másik komolyan ránézett, és így felelt: „Az enyém még itt van.” A munkatárs elgondolkodott, majd visszament a helyére sokatmondó mosollyal az ajka körül. 

Nem könnyű dolog hűségesen megmaradni a keskeny úton az élet olyan helyzeteiben sem, ahol nem olyasmiről van szó, amit bűn­nek szokás nevezni, hanem látszólag sokkal ártalmatlanabb dologról. Ilyenkor nem kell törődni az emberek gúnyolódásával, hanem az Isten Igéjéhez ragaszkodó lelkiismeretre kell hallgatni. Az Ószövetség nyelvén a „hűség” és az „igazság” ugyanaz a szó. Ami nem hűséges, az hamis.

forrás: merenyizoltan.hu

Nincsenek megjegyzések: