Gellért Oszkár: Jézus, a szavad

Szikráz s világít és hangtalan cikáz
Mint villamoshal lelkem tengerében,
Mint hullámfodron sikló holdsugár,
Jézus, a szavad:
- Én tüzet dobni jöttem a világra,
Bárcsak égne már!

Zümmög és fénylik lelkem harmatos éjén
Mint élő parázs, szentjánosbogár,
Földi füveken csillogó égi ékszer:
- Én tüzet dobni jöttem a világra,
Bárcsak égne már!

Surrogva száll s elfojtott, tompa hangon
Rekedten búg magát halálra itélve
Lelkem máglyáján egy aranytollu madár,
Hamvából egykor új életre kelt
Fácánmadár, főnixmadár:
- Én tüzet dobni jöttem a világra,
Bárcsak égne már!

És vár. És lelkem hajnali szürkületében
Csak vár, a Pünkösd első sugarára vár,
Rózsálló torkú friss reggeli égre vár
Jézus, a szavad.

S most fölsivít s szirénáz mint százezernyi gyár,
S a napgolyó kirobban s meggyullad a határ,
S most harsonáz és harsog, parttalan tengerár:
- Én tüzet dobni jöttem a világra,
Bárcsak égne már! Bárcsak égne már!