Naplójegyzetek
1884. november 30.
"Szívem az Úr kertje, gyönyörűségének zárt ligete; csak vele gondolkozom, és vele érezek; csak előtte járok és jelenlétében beszélek. Mint a kristálypatak mindent partra vet, ami tükrét zavarná vagy homályosítaná, épp úgy az én lelkem csak Jézusomat tükrözi vissza, s mindent mi zavarná, kilöki."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése