Részletek a 12. fejezetből
6.
Először is önmagunk előtt kell jelenvalóvá lennünk. Az élet gondja és tennivalói elvonnak bennünket önmagunktól. Amíg ezeknek a dolgoknak szenteljük magunkat, addig gondolataink nincsenek otthon. A körülöttünk lévő világ illúziója kiszívja őket belőlünk igazi valóságukból. Eleresztik azt a valóságot, amelyet birtokolnak s amelynek részei, azért, hogy egy sereg lehetőség után fussanak. ... Ha a lehetőségek között élünk, akkor száműztük magunkat abból a jelenvalóságból, amelyet Isten nekünk adott. Otthontalanul és kitaszítottan élünk egy olyan jövőben vagy múltban, amely nem a miénk, mert számunkra mindig elérhetetlen marad. Igazi otthonunk a jelenben van, ott kinyújthatjuk a kezünket mindazért, amit fölkínál nekünk. Egyedül az összeszedettség adhat erőt ehhez.
...
Amíg itt a földön élünk, létezünk is, nem is. Folytonosan változunk, s e változások közepette is ugyanaz a személy maradunk. ...
Az ember szabad lény, aki folytonosan önmagává alakulhat. Ez a változás-sorozat sohasem egészen közömbös. Vagy jobbá vagy rosszabbá leszünk. Fejlődésüket szabad döntéseinkre épülő tetteink határozzák meg, s vágyainknak megfelelően alakítjuk magunkat.
...
ha a vágyaink olyan dolgok után kapaszkodnak, amelyek nem járulnak hozzá a lélek növekedéséhez, ha beléveszünk álmainkba, szenvedélyeinkbe és illúzióinkba, akkor meghamisítjuk önmagunkat, és életünk végül ránk bizonyítja, hogy hazudunk önmagunknak, a többi embernek és Istennek. Kimondjuk az ítéletet önmagunk fölött, hogy elidegenültek és száműzöttek vagyunk önmagunktól és Istentől.
...
Először is önmagunk előtt kell jelenvalóvá lennünk. Az élet gondja és tennivalói elvonnak bennünket önmagunktól. Amíg ezeknek a dolgoknak szenteljük magunkat, addig gondolataink nincsenek otthon. A körülöttünk lévő világ illúziója kiszívja őket belőlünk igazi valóságukból. Eleresztik azt a valóságot, amelyet birtokolnak s amelynek részei, azért, hogy egy sereg lehetőség után fussanak. ... Ha a lehetőségek között élünk, akkor száműztük magunkat abból a jelenvalóságból, amelyet Isten nekünk adott. Otthontalanul és kitaszítottan élünk egy olyan jövőben vagy múltban, amely nem a miénk, mert számunkra mindig elérhetetlen marad. Igazi otthonunk a jelenben van, ott kinyújthatjuk a kezünket mindazért, amit fölkínál nekünk. Egyedül az összeszedettség adhat erőt ehhez.
...
Amíg itt a földön élünk, létezünk is, nem is. Folytonosan változunk, s e változások közepette is ugyanaz a személy maradunk. ...
Az ember szabad lény, aki folytonosan önmagává alakulhat. Ez a változás-sorozat sohasem egészen közömbös. Vagy jobbá vagy rosszabbá leszünk. Fejlődésüket szabad döntéseinkre épülő tetteink határozzák meg, s vágyainknak megfelelően alakítjuk magunkat.
...
ha a vágyaink olyan dolgok után kapaszkodnak, amelyek nem járulnak hozzá a lélek növekedéséhez, ha beléveszünk álmainkba, szenvedélyeinkbe és illúzióinkba, akkor meghamisítjuk önmagunkat, és életünk végül ránk bizonyítja, hogy hazudunk önmagunknak, a többi embernek és Istennek. Kimondjuk az ítéletet önmagunk fölött, hogy elidegenültek és száműzöttek vagyunk önmagunktól és Istentől.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése