"Az üdvösség valódi teológiai fogalma nem jövőbeli léthelyzetről beszél, amely boldogságként - vagy az üdvösség elvesztésekor boldogtalanságként, kárhozatként - valamilyen dolog módjára kívülről és meglepetésszerűen éri az embert, vagy csak valamilyen külső megítélés miatt adatik meg neki, hanem igazi önfelfogásának és igazi önlétrehozásának oly módon megvalósított végérvényessége az üdvösség, hogy az ember Isten előtt, szabadon elfogadja magát, úgy, ahogy tulajdon lénye megnyílt előtte, és rábízatott a szabadságként értelmezett transzcendencia választásával. Csak az önmagát megérlelő szabadság valódiságaként és véglegességeként fogható fel az ember örökkévalósága. Bármi másra csak idő következhet ismét, nem pedig örökkévalóság, amely nem az idő ellentéte, hanem a szabadság idejének a beteljesülése."
Karl Rahner: A hit alapjai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése